Farsang.
Farsang.
A betlehem-járás is divatos, bár néhol pl. Baján, a bunyevácz legények is magyarúl adják elő szerepüket s bunyevácz szövegét már csak sok utánjárással sikerűlt megszerezni. Az aprószentek napján szokásos suprikálás (korbácsolás) se maradjon említetlen. A vízkereszti misztérium más nemzetiségnél is nagyon összezsugorodott. Itt is csak csökevénye él. Többet és ősibbet őrzött meg egy-két farsangi szokás. Baján vasárnap déltől, kedd estig hangos az utcza a „maszkáktól” s a farsangi felvonulások főszereplői a bunyeváczok. Az álarczosok gyűlőhelye a szállás- és homok-városi kóló. E két külváros lakói a bunyeváczok s kólójuk megtekintésére a fél város megindúl. Már farsang elején a bunyevácz legények egy idősebb vezetése alatt összeállnak s megfogadják a tambura-bandát egész farsangra. Minden vasárnapon van kóló a kocsmában; a hétköznapi estéket a díván foglalja el. Az utczai ünnep főalakjai az ősi pogány időkből való medve és didák, a szláv nép télkergető ünnepeinek két alakja. A medve ruházata szőrével kifelé fordított suba, melyre ujjakat akasztanak. A végükön idomtalan kesztyűk. A legény fejére zabostarisznyát húznak, megfelelő nyílásokkal a szemek és az orr számára. A szemhéj a tarisznyán festett, az orrot egy nagy vörös paprika, a nyelvet vörös posztó helyettesíti. A tarisznya két sarka el van kötve, ezek a fülek. A medve derekán szíj, kolomp s vagy 2–3 méter hosszú láncz van, lábán hatalmas csizma, kezében elhasznált szita vagy rosta. Lánczánál fogva vezeti a tánczoltató legény. Fején turbán, testén vörös pruszlik; csizmába szedett gatya egészíti ki ruházatát. Kezében hatalmas husángot hord. Arczát piros festékkel, szemöldökét feketével erősen bemázolja. Bejárják az utczákat és pár krajczárért boldog, boldogtalan nézheti a medve tánczát, melyet vezetőjének: „Igraj malo mędo” szavaira és husángja buzdítására el is jár nagy dörmögéssel. A tánczhoz a vezető dúdol valami kóló-dalt. Közben a medve hirtelen hasra fekszik, egy darabig mozdulatlanúl hever: meghalt a tél. A másik pogány emlék a dida. A bunyevácz didának (innen didák: maszk) hívja az elaggott embert. Ruhája ócska szűr vagy jókora zsák. A fején ugyanolyan álarcz, mint a medvén. A szűr derékben át van kötve, hogy a háton elhelyezett szakajtó, mely az ütlegeket fogja fel, le ne essék. Ezek is a kóló körűl ólálkodnak öten-hatan is, míg ízetlen tréfáikat meg nem únja a fiatalság s ki nem veri őket az utczából. A didák az ó-év; kergetője, a fiatalság, az új esztendő.
