Kézfogó.
Kézfogó.
A kézfogó napján a szülők, s ha még életben vannak, az öregszülők is, rokonaikkal estefelé kocsin elmennek a leányos házhoz. A leány nőtestvéreivel és barátnőivel az udvaron várja őket. A vendégek elé megtiszteltetés jeléűl usznovkát (szerbvásznat) terítenek s azon mennek végig. A leendő menyasszony az öregeknek kezet csókol, ezek meg pénzt adnak neki ajándékúl. A fiatalságot arczon csókolja és virággal díszíti. Neki magának a vőlegény húga tűz virágot a hajába és keblére. A fogadtatás után bemennek a házba, az öregek asztalhoz űlnek, a menyasszony kíséretével együtt szerényen félrevonúl. A vendégekkel megisszák a rakiját (pálinkát), azután kezdődik a vacsora. Vacsora közben a leendő após (szvekár) többször az asztalhoz hívja jövendő menyét (divojka), megnézi és mindannyiszor pénzt ad neki. Estebéd után következik az eljegyzés szokásjogi része, az alkudozás. Megállapítják a hozományt, a mely a szülők életében nem földbirtok, hanem pénz és jószág. Földet a leány csak az öregek halála után örököl. Megállapodnak az igen gazdag kelengyében is. Néhány száz inget, gyönyörű ágyneműt (kilencz-tiz kőkeményre tömött párnát, három dunnát), ruhához való szekrényt és egyéb ajándékot visz a menyasszony vőlegényéhez. Az ajándékozás általában divatos és kölcsönös. Ipa, napa inget kap; a napáé (szvekrova) aranynyal hímzett. A férfitestvérek is inget kapnak; a nőrokonságot selyemkendőkkel ajándékozzák meg. Az ipa veszi az esküvőruhát: a drága selyemből vagy bársonyból szabott kis bundát (tyurkica). Mire az alkuval elkészűltek, akkorára megérkezik a vőlegény barátaival és duda- vagy tambura-kísérettel megkezdődik a kóló. – E naptól kezdve a vőlegény családja magáénak tartja a menyasszonyt és minden vasárnap a család egy nőtagja érte megy, elkíséri misére és sétára. A menyasszony minden vasárnap új ruhában jelenik meg. A kísérő a leányos ház vendége. Vecsernye után kinyitják a nagykaput, s megérkezik a vőlegény zeneszóval. Betérhet akárki is és részt vehet a kólóban.
