Rátartósság.
Rátartósság.
A rátartósság sem utolsó jellemvonása e népnek. A felsőbbséget nem igen szereti maga fölött elismerni; a kenyéradó és szolga érintkezése fesztelen. Földmíves lévén, a kinek a föld az éltetője s a kinek vagyona is legnagyobbrészt a fekvő birtokból áll, az embert „lánczczal” (egy láncz 2000 négyszögöl) méri és csak azt becsüli, a ki hozzá hasonló birtokos. E gőgöt a gazdagabb úri osztályban sem szüntette meg a magasabb műveltség. A szabadkai rajong városáért, s énekben dicsőíti: „Szuboticza bela, tebe nigde nema!” (Fehérlő, dicső Szabadka, sehol sincsen párod!) De nemcsak lokálpátriotizmusa erős, hazaszeretetük is kifogástalan. A szabadságharcz idején teljes önfeláldozással harczoltak a szerb testvéreik ellen a magyarok sorában. A magyar államhoz máig hűségesen ragaszkodnak s intézményeitől nem idegenkednek.
