Szent-Iván-nap.
Szent-Iván-nap.
A Szent-Iván-nap szokásai az utóbbi két évtized leforgása alatt, a mint azt megfigyelések bizonyítják, rohamosan színtelenedtek. Romjai az egész bunyeváczok lakta területen megtalálhatók. A tűzugrálás szokását a szabadkai néphit a következőképen magyarázza: Jézus midőn a zsidók üldözték, egy faluba menekűlt. Árulás következtében a zsidók ezt megtudták és nyomon követték. Útközben valaki megmondta nekik, hogy abban a házban keressék, a melyik előtt tűz ég. A midőn azonban a faluba értek, minden ház előtt ott lobogott a máglya. Az ugrálás felsőszentiváni hagyomány szerint viszont annak az emlékét őrzi, hogy a mikor Mária felkereste Erzsébetet, e látogatás alkalmával Keresztelő János, a ki akkor hathónapos volt, felsőbb isteni erőnél fogva anyja méhében megmozdúlt (ugrált). Ugyanott karra függesztett koszorúval ugrálnak, a melyet Szent János-virágból kötnek. Szabadkán a szent tűznél meggyújtott csóvákkal megkerülik a dinnyeföldeket, hogy nagy dinnyéik teremjenek; Bokodon a máglya fölött áthajított koszorút a káposzta közé dobják, azt hivén, hogy megóvja a férgektől s a káposztafejek nagyra nőnek. Másutt megtapossák a tüzet, hogy lábukon pokolvar ne keletkezzék; a Szent Iván-virágból font koszorút ugrálás után kiakasztják a padláslyukon, s ha valaki megbetegszik, megfőzik s vizével megmossák a beteg arczát.
