A r. kath. egyház.
A r. kath. egyház.
Szabadka lakossága egyházi szempontból a mohácsi vész előtt a szegedi esperességbe volt beosztva s világi papok gondjaira volt bízva. A helység akkora volt, hogy külön templommal s plébánossal bírt. A templom azonban a török időkben nyom nélkül elpusztúlt s a lakosság templom s külön lelkészek nélkül élt, csak néha jöttek át vigasztalásukra Szegedről ferenczrendi szerzetesek.
1686 óta már állandóan itt tartózkodott egy Bertalan nevű szerzetes s ő, valamint utódai, matrikulás könyvet is vezettek. Lakásuk és kápolnájuk a „kúlá”-nak nevezett régi vár alsó részében volt, míg a felső részt a miliczia kapitánya 195foglalta el. 1710-ben már véglegesen a ferenczrendi szerzeteseket rendelték ide lelkiatyákúl. A lakosság szaporodásával több lelkészre is volt szükség s így a kastélyban levő régi lakóhely elégséges nem lévén, a kastély mellett vályogból is rezidencziát építettek. 1724-ben pedig, midőn a milicziai kapitányok a kastélyból kiköltözni kényszerűltek, a haditanács ezt a barátoknak engedte át. Erre ők 1730-ban hozzáfogtak az átalakításhoz, a közfalakat lebontották, bolthajtásokat építettek s az egészet templommá alakították át. E munkával hat év alatt készűltek el. 1736-ban a templom mellett egy új klastrom építéséhez is hozzá kezdettek.
1773-ban nagy változás állott be, a mennyiben a plébániát elvevén a barátoktól, világi papokra bízták s már október 1-én az első világi pap-plébános kezdette meg itt működését s addig is, míg az új plébánia templom felépűlne, a mostani Deák Ferencz-utczában 1738-ban épűlt Rókus-kápolnát alakították át templommá. A szent Teréznek szentelt templom építése még ez évben megkezdődött ugyan, de igen lassan haladt s bár még be sem volt fedve, 1778 április 26-án már misét tartottak benne. A templom ünnepélyes felszentelése 1798-ban ment végbe. A paplak alapkövét 1806-ban tették le s 1809-ben teljesen elkészűlt, de 1888-ban újabb átalakításokat s újításokat végeztek rajta.
1786-ban a lakosság szaporodtával a plébánia felosztásának eszméjével kezdett foglalkozni a tanács, azonban a terv pénz hiányában egyelőre nem volt megvalósítható. Csak 1820-ban vették ismét elő e tervet s 1829-ben a szentgyörgyi és a rókusi városrészekben ideiglenes templomhelyiségeket építettek. Ezek azonban nem voltak elégségesek a hívek befogadására; az ügy sokáig húzódott, végre csak 1896-ban épűlt fel az új díszes szt. Rókus s két év múlva a Szt.-György-templom, mindkettő külön-külön plébániával. 1832-ben már Ludas is templomot kapott, 1860-ban plébánosa is lett. Újabban több pusztai templom építését is tervezik.
Az első r. kath. temető a mai Rókus-kápolna helyén volt, mely akkor még a városon kívűl esett. A város terjeszkedésével a temető helyét is mindíg kifelé tolták. 1777-ben már öt temető volt a városban: egy a zombori, egy a zentai és egy a zimonyi-út végén, külön egy szerb temető a városliget keleti oldalán s külön egy zsidó temető a halasi kapunál, a hol azok ma is elterűlnek. Azóta az első három temetőt használja a város r. kath. lakossága, és pedig a bajait a főplébánia, a zentait a Szt.-György s a zimonyit vagy kérit a Szt.-Rókus plébánia. E három helyre temetkeznek a protestánsok is. E temetők között az ú. n. bajai temető főképen a város úri osztályának temetkező-helye, igen sok sírbolttal s mintegy tizenöt díszes sírkápolnával.
