Betelepülők.
Betelepülők.
Szabadka környékén és a pusztákon elszórva élő nép, legnagyobb részben g. kel. szerbek, még 1686-ban visszaszállingóztak a városba, hogy egyesűlt erővel jobban elentállhassanak a török esetleges támadásainak.
Ekkor jelentek itt meg, mintegy ötezren, a dalmatáknak nevezett r. k. bunyeváczok, kik még ma is kiegészítő részét teszik a Bácska lakosságának s legtömörűltebben Szabadkán laknak. Honnan és mikép kerűltek ezek új hazájukba, erre nézve elfogadható adattal nem rendelkezünk. Valószínű, hogy Boszniából és Dalmácziából költöztek ide 18 ferenczrendű szerzetes vezetése alatt. Szabadkára érkezvén, a városban telepedtek le, a barátok pedig visszatértek Boszniába.
Igen érdekes, hogy már 1686. decz. 1-től vannak egyházi anyakönyveik vagy matrikuláik. Ezeken kívűl még a helybeli barátklastrom feljegyzései is érdekes adatokat szolgáltatnak Szabadka történetéhez.
A város lakosságának sorsa azzal, hogy a török innen kivonúlt, még korántsem volt biztosítva. A Tiszán túli rész még mindíg török kézen volt, egy ideig még Titel s Pétervárad is. A török ezután is nem egy alkalommal csapott a béke ölén némileg rendezkedő népre. Az 1692. évről is azt írják a barátok, hogy a török itt lakott a várban. Ez években történhetett az is, hogy a közeledő veszély hírére a lakosság a pusztákra menekűlt s a ludasi rétben rejtőzött el. Naphosszig állottak a nád között s a közeledő ellenség zajára a víz alá merűltek, szájukban nádat tartván, melyen át levegőt szívtak, hogy meg ne fulladjanak. Ugyancsak a barátok feljegyzései szerint e helyet a nép szorongatott helyzetében többször is felkereste, a hol a szegedi barátok látták el őket élelemmel s lelki vígasztalással. Mihelyt módjukban állott, hálából ők is pénzt, gabonát s egyéb ajándékot vittek a szegedi barátoknak, a mi az utóbbiak feljegyzései szerint többek között 1694-ben is megtörtént.
Végre elérkezett a sokat szenvedett vidékre a rettegés utolsó éve is. Szavolyai Jenő zentai győzelmével, (1697. szept. 11.) Szabadka lakossága is visszatért s fellélegzett a most már állandó béke reményében.
