Törekvés a szab. kir. városi jogra.
Törekvés a szab. kir. városi jogra.
Alig feledte el a város a szerbek pártoskodását, már is újabb viszályokba keveredett a nemesekkel, a kamarával, majd végűl a vármegyével, az 1750-es években pedig a dézsmaszedő kincstári tisztekkel; hogy utóbbiakat lerázza, a város 1771-ben 12 évre megváltotta a dézsmát évi 5000 forintért. Az ezek útján szerzett tapasztalatok érlelték meg benne a vágyat, mindeme bajtól, ha lehet, egy fordulással szabadúlni. Megkísérelte, vajjon megnyerhetné-e a szabad királyi városok jogait? A városnak eddig is önálló teljes magisztrátusa volt, az összes bel- s külterületen maga igazgatott, bíráskodott, sőt adóját is közvetlenűl fizette a hadi pénztárba. A teljes szabadsághoz így tehát csak a föld személyes tulajdonjoga s a szab. kir. város czím hiányzott.
A királynőhöz 1764-ben először intézett folyamodványra, valószínűleg a vármegye akadékoskodásai következtében, semmi válasz nem érkezett vissza. Erre egy másik folyamodványt is intéztek Bécsbe, melyben újabb igéreteket tettek az esetre, ha a város a szab. kir. város czímet megkapná. Bécsben azonban még ekkor sem méltatták figyelemre a város kérelmét. Állandó ágensei sem tudtak semmit elérni s ezek, bár „privatim egy füstölt hússal vagy sós hallal” igyekeztek megnyerni az urak jóindulatát, sokáig nem értek czélt.
