Állatvilág.
Állatvilág.
Miután az állatok előfordulása és elterjedése mindíg az illető terület hegy- és vízrajzi viszonyaihoz van kötve (a melyek még a vándorlás irányát is befolyásolhatják), a vármegye állatvilága, illetőleg az itt élő állatfajok és azok száma, már földjének felépítése, folyó- és álló vizeinek eloszlása és bősége, valamint a növényzet minéműsége által is kellőképen jellemezve van. Igy pl. jellemző a vármegyére, illetőleg annak állatvilágára, hogy területének belső részeiben a nagy kiterjedésű erdők hiányoznak, hogy ilyenek csak a Duna és részben a Tisza, tehát a nagyobb folyóvizek mentén és azok árterületén fordúlnak elő. Jellemző az állatfajok előfordulására és elterjedésére a vármegye homokos, földmívelésre kevésbé alkalmas, éjszaki dúsgazdag középső és déli részének talajneme és az evvel együtt változó, az állatvilágra nézve oly fontos s vele a legbensőbb összeköttetésben levő flóra. Különösen fontosak a vármegye állatvilágára a Dunának és Tiszának árterületei, a csatornák s az ezeket kísérő nádasok, de kiváltképen az a körűlmény, hogy a vármegye épen azon a határvonalon terül el, a melyen a keleti és délkeleti fajok találkoznak, a középeurópai és a mediterrán provincziákból valókkal.3) Ez leginkább a vármegye madárvilágában tűnik ki. A kultúrának terjedése, a gazdasági törekvések, a parlagon heverő talajnak megmívelése, a belvizek lecsapolása, az erdők kipusztulása, alaposan megváltoztatja a vármegye állatvilágát és bizony más képet mutat ez most, mint 50–60 évvel ezelőtt, mert a föld felszíni viszonyainak változása következtében kiszorított állatfajok helyébe újak jöttek, a melyek a megváltozott viszonyok közepette is megélhettek. A háziállatok állományának szaporodása különösen a szarvasmarha-tenyésztés hanyatlása következtében szünetel, sőt számuk bizonyos mértékben visszaesést mutat, épen a még kevéssel azelőtt oly nagy kiterjedésű legelőknek szántóföldekké való átalakítása következtében (a mi megint a rágcsálók szaporodásának kedvezett). Az erdei vad, mely egészen különbözik a hegyesvidék vadállományától, igen gazdagnak mondható, különösen a ragadozó madarakat illetőleg. A nemesvad a szarvas és őz, a vaddisznó, farkas („nádi farkas”), róka, borz, vadmacska és számos apró ragadozó emlős, nagy mennyiségben esik áldozatúl évente a vadászszenvedélynek, nem említve a tömérdek szárnyas vadat, mint a vadludat, vadkacsát, szalonkát, szárcsát és fürjet, melynek tömérdek a mennyisége.2) 21)
Hogy minő volt a vármegye területén az állatvilág a régebbi geológiai korokban, ezt csak az Alföldnek rendszeresen végzett tudományos tanúlmányozása fogja majdan kellőképen felderíteni, ma csak annyit tudunk, hogy a kihalt ősemlősök maradványai e területen elég gyakoriak, főleg a Tisza medre és melléke szolgáltat ilyen leleteket, a melyek közűl különösen az Elephas primigenius, a rhinoceros, cervus megaceros fosszilis maradványai gyakoriak.
Nem lehet czélunk a vármegye területén ma élő összes állatok felsorolása és jellemzése, de nem is tehetnők ezt, mert e tárgyra vonatkozó gyűjtések és vizsgálatok még aránylag nagyon hézagosak. Ezért be kell érnünk a jellemzőbb alakok bemutatásával.
