Gombák.
Gombák.
A gombák a legegyszerűbbektől kezdve, szintén elég nagy számban vannak képviselve; legkevésbé gyakoriak az igazi gombák (Hymenomycetes), mert azok inkább a hegyi erdők lakói: a) A hasadógombák v. baktériumok (Schizomycetes) nagyon el vannak terjedve, így a Micrococcusok, Baccilusok, Vibrio Kommabaccillusok és Spirillumok, a melyek gyakorta a legsúlyosabb betegségek okozói; a Leptothrix buccalis reggelenként az ember szájában található. b) Az élesztőgombák (Saccharomycetes) az erjesztéseknél a szükséges vegyi folyamatokat idézik elő, a miért is rendkívül nagy fontosságúak. c) A nyálkagombák (Myxomycetes) közűl néhány szintén közönséges, így pl. az Aethalium septicum, melynek plasmódiuma a vargák cserző csávájában uszkál. d) A penészgombák (Zygomycetes) a legközönségesebbek. Igy a Chlamydomucor racemosus, a Mucor Mucedo a kenyéren és más ételneműeken; a Botrytis Bassiana a kóros selyemhernyón található, a Cladosporium pedig vén fák kérgén fekete foltokat alkot; a Peronosporák újabban roppantúl felléptek s különösen a szőlőben igen sok kárt tesznek. e) A tányérgombák (Dyscomicetes) közűl a kucsmagomba (Morchella) a doroszlói erdőben, a római sáncz árkában eléggé gyakori s húsa igen jó ízű. f) A ragyagombák (Erysiphae) majd rothadó anyagon, mint pl. az Eurotium Aspergillum és Penicillum glaucum; majd meg a növényeken, így a rózsa és komló levelein tenyésznek s a lisztharmatot eredményezik. A szőlő bogyóit sok helyen az Oidium Tuckeri dézsmálja. g) A maggombák (Pyrenomicetes) közűl a Sphaericeák a fák kérgén, a Nectaria cinnabarina a Hybiscuson, a Xylaria polymorpha a korhadt fákon, a Secale cornutumot szolgáltató Claviceps purpurea pedig a rozskalászokon tanyázik. h) A rozsdagombák (Aecidiomycetes) néha termérdek kárt okoznak, így a gabonarozsda (Puccinia graminis). Az Uromyces Betae a burgundi répa leveleit pusztítja. Az érdes levelű növényeken, így pl. a Nonnea pullán, Echiumon és a Symphythumon a Puccinia straminis élősködik. A Tilletia laevis és T. Tritici a búzán, a T. secalis a rozson okozza a kőüszögöt. A repülő vagy porüszög szintén általános s az egyes növényeké más és más. Így a zabé Ustilago avenae, a kukoriczáé Ustilago Maydis, stb. i) A hártyagombákból (Hymenomicetes) Bácskában nem sok faj él. Leggyakoribb a csiperke Agaricus campestris, a mit sok helyen, így Óbecsén is, nagyban fogyasztanak. A tinóorru gomba Boletus edulis a doroszlói erdő lakója. A ganéjgomba Coprinus a trágyadombok kedvelője s levedző fekete lemezeiről könnyen felismerhető. Gyakori a taplógomba (Polyporus), a kellemetlen szagú házigomba Merulius lacrimans a nedves gerendákon és deszkákon otthonos. j) A húsos gombák (Gasteromycetes) közűl a Phallus impudicus s a pohárgomba Cythus striatus, a temerini kiserdőben fordúl elő; a csillaggombát Geaster hygrometricus homokos talajon, Nosza és Szalatornya pusztákon többször gyűjtötte e sorok írója. A nagy pöfeteget (Lycoperdon Bovista) sokszor jókora fehér tök-nagyságban is az óbecsei piaczon gyakran árúlják a péterréviek, a kiknek rétjén sok terem.
