A csendbiztosi intézmény.
A csendbiztosi intézmény.
Lényegében történeti adat ugyan, de jórészt a vármegyei törvénykezés szempontjából, a szabadságharcz alatti bácskai csendbiztosi intézmény bámulatos tekintélyére és fontosságára is élénk világot vető, jelentékeny mozzanat a következő. Mint a Délvidék általában, úgy Bács-Bodrog vármegye is lángba borúlt. Izzott a levegő köröskörűl; a fellázadt szerbeknek egy bőséges csapata, kaszákkal felfegyverkezett serege már túl a Tiszán, a Bánságban táborozott. Ekkor, – mint a vonatkozó feljegyzésekből olvassuk, Baderlicza uram, egy tömött erszényű bácskai szerb földbirtokos, hogy ezt a bánsági fölkelő-sereget minden erejével támogassa, a Tiszán át éjtszakánként roppant titokzatossággal, mindennemű élelmiszereket szállítatott át részére. Hogy-hogy nem, talán valamely jól alkalmazott besúgás következtében, kipattant a nagy titok s az illetékes körök hivatalosan is tudomást szereztek a Baderlicza uram turpisságáról. Bieliczky Menyhért, Zentának akkori kiváló ügyességű csendbiztosa, rövidesen kézre kaparította a gazdag földesurat. Mindjárt el is kísérte Óbecsére, hol a rögtönítélő bíróság habozás nélkül kimondta rá a szentencziát: Baderlicza uramnak, mint haza- és nemzetárulónak, kétségtelenűl beigazolódott bűncselekményeért életével kell lakolnia. A bitófánál azután emlékezetes és nem várt jelenet történt. A töredelmesen bűnhődő nábob a vesztőhelyen e szavakat intézte a teljhatalmú csendbiztoshoz:
– Az Isten áldjon meg! Te, mint magyar ember, hazafiasan cselekedtél. Itt vannak az ékszereim, átadom neked s csak arra kérlek, őrizd meg azokat gyermekeim számára!
És a magával hozott ékszereit átadta Bieliczky Menyhértnek.
