A koronakerület.
A koronakerület.
A koronakerület lakossága többrendbeli tekintetben jelentékeny kedvezményeket élvezett; a kerületnek törvénykezés dolgában is meglehetősen kiváltságos 448helyzete volt; a szabadalomlevél, melynek privilégiumait későbbi időkben az 1775-iki diploma, majd a Ferencz királytól 1800-ban kiadott kiváltságlevél is a maguk mivoltában megerősítette, mindenekfölött biztosítja számára a helyi önkormányzati jogokat, ügyeit külön tisztviselői kar vezette, önálló tanácsa volt, mely a kamarai jószágigazgató mellett tizenkét ülnökből volt szervezve. A kerület az országgyűlésre nem küldött követet. Székhelye Óbecse volt, itt tartották az ú. n. úriszéket.
A Mária Terézia-féle szabadalomlevél 5. pontjából megtudjuk, hogy a koronakerület úriszékébe a tíz község lakossága, élethossziglani megbízatással, öszesen tizenkét bírót választott; ezek intézkedtek az uradalmi igazgató, vagy helyettesének elnöklete alatt, az ú. n. törvényes bizonysággal és az uradalom ügyészével egyetemben mind a polgári, mind a fenyítő ügyekben. Ez úriszék szervezéséről tehát nagy eltérést tapasztalhatunk a közönséges úrbéri viszonyoktól, mert az utóbbiaknál az úriszéket az uraság tartotta fenn a maga költségén, annak űlésein ő elnökölt s a testületben ítélkező két táblabírót is ő választotta. A közönséges, – nem koronakerületi – úriszék létszáma szigorú korlátok közé volt szorítva, mert annak az elnökön és jegyzőn kívűl, minden körűlmények között csak öt tagból volt szabad állania.
A szabadkerület lakossága tehát nyilvánvalóan bőségesen kivette a maga részét – közvetve – a törvénykezésben, mert a mint láttuk, az úriszék tizenkét bíráját, de meg a kerület egyéb tisztviselőit is a tíz szabadalmas bácsmegyei község lakosai a saját kebelükből választották. Sőt lehet mondani, hogy ennek révén földesúri hatóságuk is volt s minekutána a kerület úriszéke a pallosjoggal is fel volt ruházva, főbenjáró esetekben a lakosságot, – közvetve – a jus gladii is megillette. A vármegyének e kerületen kívűl eső egyéb községeivel szemben ilyen módon a joghatóság gyakorlásának szempontjából is, lényegesen kiváltságos helyzetben voltak a tiszai koronakerületet alkotó helységek lakosai.
Itt említjük fel, hogy a tiszai szabad- vagy koronakerületet azután később az 1791. évi VII. t.-cz. Bács vármegye törvényhatóságának alárendelve (pro peculio sacrae regni coronae absque omni exinde nectenda consequentia, salvoque jure alieno substituantur), az elidegeníthetetlen koronajószágok közé sorozta; ide is tartozott a kerület egészen 1870-ig, mikoron is az 1870. évi XXVI. t.-cz. a most jelzett törvényczikket hatályon kívűl helyezve, elrendelte a koronakerület megváltását.
*
