Főbenjáró bűnök.
Főbenjáró bűnök.
A most említett évtizedek alatt a vármegye területén is szigorú volt az ítélkezés, főként az úgynevezett főbenjáró „hűtlenségi” esetek elkövetőivel szemben. Az ezekre vonatkozó halálbüntetések esetei a III. Károly 1723. évi dekrétumában (11. czikkely) vannak részletesebben körvonalozva.
Halálbüntetés várt e korszakban többek között az atyagyilkosokra, anyagyilkosokra, férjgyilkosokra, feleséggyilkosokra, gyermekgyilkosokra, a testvérek és vérrokonok megölőire, az első és második fokon vérfertőztetőkre, a mostoha anyák és mostoha leányok megszeplősítőire s az azokkal paráználkodókra, 447továbbá azokra, kik a kerületi táblai vagy vármegyei bírákat, főispánokat, a nemeseket, vagy azokat, kik a vármegyék közgyűléseire s törvényszékeire mennek és azokról visszatérnek, megölik. De halálbüntetéssel sújtották a szülők megverőit, vagy megsebzőit a dolgok és tények körűlményeihez képest; valamint a hamis oklevelek készítőit és hamis pecsétek vésőit és a mellett a mások életére leselkedőket. A nyilvános gyújtogatókat élve égették meg, valamint a magán-gyújtogatókat (privati incendiarii) is, kik előre megfontolt szándékkal a háztetőkre, vagy az aratott terményre és vetésekre tüzet vetnek.
