Megyei bíráskodás.

Teljes szövegű keresés

Megyei bíráskodás.
Már a királyi és nádori bíráskodás korában is jelentékeny törvénykezési fórumok voltak a vármegyegyűlések, melyek a később mind jobban erősödő megyei bíróságot gyakorolták. 1191-től kezdve ezeket a vármegyegyűléseket nem csak a nádor, az országbíró és a bán, hanem sok esetben a főispán is tarthatta bizonyos meghatározott időközökben, a ki, mint tudjuk, főként a várkatonaság, várnép és jobbágyság bírája volt.
437A nádor által tartott megyegyűlések közűl az 1368-ikinak maradt fenn némi emléke. Ezt az akkor teljesen új nádor: László, apuliai herczeg hívta össze Bodrogban. A vármegyei nemesség impozáns módon volt képviselve ezen a megyegyűlésen. Sok ügyes-bajos dologban kellett ekkor dönteni az egybegyűlt vármegyei uraknak. A sok közűl fennmaradt egy bizonyságlevél, mely jelenleg a Zichy-oklevéltárban található. Megtudjuk, belőle hogy bizonyos Becsei Tőttös nevű vármegyei úr László nevű fia ellen, Laki Péter uram, tárnoki földbirtokos nagy pert tett folyamatba, birtokelfoglalás mián. E per eldöntése is az említett vármegyegyűlés teendői közé tartozott s Laki Péter felperesnek sehogysem kedvezett a szerencse. A miről László nádor az alperes kérelmére menten ki is állította a kérdéses bizonyságlevelet, melynek erejénél fogvást a nádor teljes hitelességgel bizonyítja, hogy a Becsei Tőttös László ellenében a birtokelfoglalás ténye a kihallgatott tanúk által nem lőn igazolva.
Ugyanezek között a felek között, úgy látszik, nagyobbszabású kártérítési per is folyt ez időben, mert László nádor az 1368-iki vármegyegyűlésen erősen meghagyja a pécsi káptalannak, hogy ebben a nagy perben mindenre kiterjedő vizsgálatot tartson. Ebben a perben már Laki Péter volt az alperes, a kire a Becsei (másként Báthmonostori) László erősen panaszolkodott vala, hogy ez valami Kökényes nevezetű birtokon neki érzékeny károkat okozott.
Hogy Bács, avagy Bodrog vármegye, – mint hatóság, – a jogszolgáltatás terén, mikor adott magáról először életjelt észrevehetőbben, azt pontosan nem tudjuk megállapítani. 1351-ből azonban már van egy oklevelünk. Megtudjuk ebből, hogy Bodrog vármegye ebben az esztendőben Háj-Szent-Lőrinczen tartotta a törvénykező gyűlését, mely azután, az oklevél szerint, valamelyes hatalmaskodási ügyben részletes jelentést tett I. Lajos királynak.
Hiteles feljegyzéseink vannak arról, hogy 1391-ben a macsói bán tartott ilyen bíráskodó gyűlést Bodrog vármegyében. Mind ezen, mind a fentebb már említett 1360, 1364 és 1368. esztendőkbeli vármegyegyűléseken a nádor s illetve a bán, esetleg az országbíró elnöklete alatt, legnagyobb részben a vármegyei nemesség perei, nem különben az ú. n. közbátorság elleni vétségek kerűltenek tárgyalás alá. Szigorúan meg volt állapítva azonban, hogy az ítélet hozatalánál kiknek kell feltétlenűl jelen lenniök; határozott nyomait látjuk annak, hogy a vármegye intelligens közönségének megfelelő tevékeny szerep volt biztosítva a kisebb-fontosabb perek érdemleges elbírálásánál, a mennyiben az akkori joggyakorlat szabályai szerint, az ítélkezésben a vármegye hatóságának s főként a vármegye nagyobb birtokosaiból és tekintélyesebb nemes uraiból kiszemelt esküdtbíráknak vagy ülnököknek (jurati assessores) okvetetlenűl részt kellett venniök; ezek bármelyikének jelen nem léte semmiségi ok volt.
A XIII. századbeli főispáni, – illetőleg utóbb alispáni – törvénykezésnél, különösen 1240 előtt, vagyis mindenekelőtte IV. Béla ezt a most említendő állást megszüntette volna, – e vármegye mindkét részében nagy szerepet játszott az ú. n. bilochus (bilochus regalis, bilotus regis), a ki nem volt más, mint a királyi udvartól kiküldött bíró, kinek a várkatonaság, várnép és jobbágyság által elkövetett bűncselekmények s az orvok és latrok feletti ítélethozatalnál szintén semmiség terhe alatt jelen kellett lennie s illetőleg a felmerűlt bűnesetekben döntenie, mely utóbbi alkalommal, – mint azt az 1222-iki aranybulla parancsolólag előírja, – magának a vármegye főispánjának sem volt szabad hiányoznia. A XIII. század végétől azután a mohácsi vész gyászos korszakáig, az előforduló vitás kérdésekben, bonyolúltabb perekben legnagyobbrészt a vármegye alispánja és a szolgabírák, mint vármegyehatóság, gyakorolták a jogszolgáltatást.
Meg kell itt emlékeznünk a vármegye XIII. századbeli jogszolgáltatásának egy figyelemreméltó intézeményéről, a mely különben ekkor már éppenséggel nem mondható újnak, hiszen a nagy István királyunk törvényeiben is feltaláljuk már a nyomát az erre vonatkozó intézkedésnek. Ez pedig abból állott, hogy a törvénykezés fontosabb teendőinél a vármegye kifogástalan, minden tekintetben feddhetetlen és általánosan tisztelt nevesebb férfiai közűl ú. n. békebírákat, vagy bírótársakat (cojudices, socii, jurati assessores) alkalmaztak, kiket, mint fentebb már láttuk, a XIV. században esküdtbíráknak vagy ülnököknek neveztek. Ezeknek jelentékeny szerepük volt a jogszolgáltatás terén. Minden egyes per eldöntése előtt eskűvel kötelezték őket arra, hogy mindezekben a lekiismeretük szava s a részrehajlatlan igazság alapján fogják kimondani ítéletüket. 438Lényeges feltétel gyanánt volt azonban kikötve az, hogy ezek a bírótársak legalább is egyenlő társadalmi rangban álljanak azokkal, a kiknek polgári vagy büntető pereiben ítélkezni vannak hívatva.
Egy-két adatot felsorolhatunk e helyen a vármegyének XIV. századbeli törvénykezéséből. Egy nagy mozaik-lapnak apró részecskéi, egymás mellé rakva. Önmagukban véve talán kevésbé bírnak valamelyes jelentőséggel, de többen együvé helyezve, olyan lényeges alkotórészeit teszik, jogszolgáltatásunk egyik, messze időkbe nyúló korszakának, melyet az alaposság és körűltekintő igazságosság mellett, mindenekfelett tiszta, logikus, józan gondolkodásmód s mind magánjogi, mind kriminális kérdésekben, elvitázhatatlan méltányosság és éles jogérzék jellemeznek. Levéltáraink porló, elfakúlt papirlapjainak holt betűi is erről beszélnek az élő utókornak…
A XIV. század elején a Fekete Pető (Pethe) fiai meglehetősen tevékeny szerepet játszottak Bodrogvármegyében. Előkelő birtokosok voltak; övék volt a vármegye területén fekvő Bortán községe. 1305-ben azonban nagy összeütközésbe keveredtenek a büntető igazságszolgáltatással: megöltek egy nemes embert. Főbenjáró bűnt követvén el, nagy per lett az esetből, melynek az lett a vége, hogy a vármegye törvénykező gyűlése, – egyéb érzékeny büntetés mellett, melynek mineműségéről azonban nem tudunk, – jogerősen a nevezett Bortán község elvesztésére ítélte a Fekete Pető fiait. Hasonló esetekben, t. i. nemes ember meggyilkoltatása miatti bűnügyekben, egy félszázaddal később már e vármegye területére vonatkozóan is életbelépett a „brevis processus Mathiae regis”, – a kivételes eljárásnak egy neme, melynek későbbi kifejlődési folyamatában maga a király közvetlenűl a saját színe elé idézte a bűnösöket, kik huszonöt nap alatt kötelesek voltak előtte megjelenni; a király azután „rövid úton”, nyomban meghozta az ítéletet.
A kői káptalan részéről, – melynek akkortájt nagy volt a befolyása a jogszolgáltatás menetére, mint a fentebb már említett hiteles helyeknek általában, – egy, 1308-ban kiállított oklevél tartalmából megtudjuk, hogy egy megyebéli befolyásos földesúr: Pál fia Miklós uram, hatalmas birtokperbe keveredett a Károni Csaba fiaival, kik a bácsmegyei Sebesszeg (Sebusceg) nevű latifundium egy bizonyos részét önhatalmúlag elfoglalták vala. Mint a vármegyét közelebbről érintő emléket, megjegyezzük, hogy ebben az ugyancsak hosszú ideig húzódó birtokperben, Retezfia Dénes és Simonfia János, valamint Barbai Lukács fia György, bácsvármegyei birtokosok eskűtársakként szerepeltek; az eskűtársak intézményéről alább részletesebben szólunk. A per eldöntésére hívatott bírák azután, minekutána a szabályszerű eskűt letették, akként ítéltenek, hogy a Sebesszeg-birtok vitás része, különösképen azért is, mert e birtokrészletet annak előtte is a Pálfia uram ősei bírták, föltétlenűl a felperest illeti.
Fel vagyon jegyezve az is, hogy egy futaki előkelő nemes birtokost, magister Dionysiust (fil. Stephani de Futogh) a király 1311-ben oly kiváltsággal ruházott fel, hogy az ő ellene emelendő panaszokban mindenkor a király, a jobbágyai ellenében támasztott vitás kérdésben pedig ő maga ítélkezhessék.
Érdekes adatként említjük fel azt, hogy az e korbeli jogszolgáltatás keretében nem lehetett kifogás tárgya az, sőt meglehetős sűrűen előfordúlt, hogy egy-egy nagyobb hatalmaskodási per eldöntésében résztvevő legfőbb bírák a nyertes fél részéről sokszor nagyon is számottevő ajándékokban részesűljenek. Maguk a nádorok, – kik közűl egyik-másik egyuttal Bácsvármegye főispánja is volt, – szintén nem nagyon utasították vissza a törvénykezés terén szerzett érdemeiknek ilyetén elismerését. Drugeth János nádor példáúl a bodrogvármegyei Haraszti nevű helységnek nagy hullámokat felvert birtokperében az egész kereseti követelést megítélte a felperesnek. Ez aztán, – t. i. Haraszti helysége, – a maga határából egy jelentékeny földbirtokot hasíttatott ki a nádor részére ajándékképen. A nádor ezt 1333-ban a Kermusiaknak adományozta.
1340-ben Becsei Tőttös uram, – kiről már előbb is volt szó, – nagy birtokperbe kerűlt a czikádori apátsággal. A bodrogvármegyei Bukud-puszta volt a per tárgya, melyet Becsei Tőttös mindenképen magának igényelt. More prediali meg is kapta a követelt pusztát, két márka összegnek lefizetése után. Úgy látszik azonban, hogy az apátság nem hagyta annyiban a dolgot, mert teljes erővel kitört az újabb per, mely csak 1394-ben ért véget. Kaplai országbíró uram hozta meg a végleges ítéletet, mely épenséggel nem kedvezett Becsei Lászlónak, mert 439az egész Bukud pusztát annak rendje és módja szerint vissza kellett adnia a czikádori apátságnak.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages