A szerbek s egyházuk.
A szerbek s egyházuk.
A török háborúk után Újvidék első lakói szerbek. A szerbek hitközségi szervezetének alapvető okírata I. Lipótnak 1691. évi diplomája, mely megengedi nekik városokban és falvakban szükség szerint templomok építését és parókiák szervezését. Újvidéken, habár már az 1690. évi nagy telepedés előtt is volt szerb kolónia, de az egységes erkölcsi testületnek nem nevezhető, mivel az egyes családok a város nagy határában szanaszét elszórva laktak. A népesség oly gyér és oly szegény volt, hogy annak gondja saját élete tengődésén túl nem terjedt. Egyszerre megváltoztak a viszonyok 1694-ben, midőn a szerbek jelentős számban telepedtek Újvidék területére. A telepedést nyomban követte a plébánia szervezése. Bél Mátyás szerint a szerbeknek 1735-ben a Péterváradi sánczban három templomuk volt. Az újvidéki róm. kath. plébánia egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint 1767-ben négy szerb templom volt a városban, akkor építették az ötödiket. A szerb hitközség patronátus jogát a város diplomájának nyolczadik pontja értelmében a városi tanács gör. kel. vallású tagjai gyakorolták. 1868-ban őfelsége új szervezetet adott a szerb hitközségi autonómiának.
