Az elpusztult világ.
Az elpusztult világ.
A vész elvonúlt, de nem találunk többé semmit abból, a mi pár évvel előbb itt volt. Rideg pusztaság a környék. Csak néhány község neve jelzi a hajdani életet. Hírmondó is alig akad előbbi lakóiból. Lemészárolta azokat a török, vagy földönfutókká, rabszolgákká lettek. Helyökbe idegenek jöttek. Azok is gyéren vannak és sanyarú az életük. A vész után lakatlan pusztaság mindenütt. Péterváradtól Vásáros-Váradig vadon az egész környék. Veráncsics Antal, midőn 1553-ban politikai küldetésében Drinápolyba útazott, hajójáról szemlélve az elpusztúlt vidéket, szerb hajósától tudakozódott Újvidék tájának viszonyairól. Hajósa azt felelte, hogy hajdan, midőn az ország épségben volt, egy faluban volt annyi földmívelő, a mennyi most harminczban is alig található. Mit szóljunk ama falvakról, a melyeknek neve is elveszett, teszi hozzá Veráncsics. A tudós férfiúnak a Dunán lefelé útaztában alkalma volt biztos tudomást szereznie a partvídékről s még csak azt sem mondja, hogy Péterváraddal szemben a bácskai oldalon is laknak emberek, bár Péterváradon töltött egy éjet. A magyarság nagy temetője volt Újvidék helyén. Kemál pasaládé, török történetíró, miután leírja a mohácsi vész után a török seregnek a Duna–Tisza közén való levonulását, így folytatja tovább: „Miután a hatalmas uralkodó haragjának tüzétől Bács vidéke is leégett s a rossz úton járó hitetlenek és feslett életű fekete arczúak sóhajtásai, mint a felhők, eltakarták az eget, a magasan trónoló szultán – itt is végezvén az istentagadók felekezetével, tovább folytatta útját az igazhívő sereggel, míg megérkezett Petrivaradinhoz, a melylyel szemközt tábort ütött. Mikor ide érkezett, találkozott a hadrendező s Aszaf-bölcseségű pasával s így a Duna partja olyan volt, mintha két tenger találkozott volna egymással. A nagy vezér a nevezett folyón hidat kezdett építtetni, melyen át lehessen kelni a szerémi szigetre. Ennélfogva a szultán Petrivaradin vára mellett átkelt a Duna vizén az igazhívő sereggel.” A szultán naplója szerint a szultán okt. 8-án érkezett meg. Két napot töltött a Varadinnal szemközt fekvő állomáson, (Újvidék területén.) Azután átment a Dunán Péterváradra. A török sereg eltakarodott. Újvidék területe lakatlanúl állott. Magyar lakóinak piros vére párolgott barázdáin.
Abban a gyászos időben, midőn hazánk térein élet-haláltusák folytak, midők a kereszténység az izlammal véres csatákat vív, Újvidék csendes, nincsenek lakói. Újvidék területe szabályszerüen bekeblezett török birtok volt, 240melyen a szerbek lassan húlladozva megtelepedtek. A XVI. század vége felé még kevés szerb család kunyhója áll az elpusztúlt falvak helyén. Új lakói a régi magyar falvak neveit elszlávosították. Így lett Vásáros-Váradból Varadinczi, Baksafalvából Baksics, Zajolból Szajlovó, Keméndből Kamendin, Mortályosból Mrtvályos, Révből Rivicza. Az egész terület a budai pasalikhoz tartozott, melynek szegedi szandzsákjába volt beosztva a Bácska. Azokat a falvakat, a melyek Újvidék határterületén voltak, két nahijébe osztották be: a bácsi nahijéhez tartozott Kamendin (Keménd), Mrtvályos (Mortályos), Rivicza (Rév), Szajlovo (Zajol) és Varadinczi (Vásáros-Várad). A titelihez tartozott Baksics (Baksafalva) és Csenej. Mint adófizető községekről a török defterekben, vagyis az államigazgatás számviteli könyveiben találunk értékes adatokat, melyek egyedül kalauzaink a barbárság e sötét korában, a történeti kutatások kátyújában. Ezekből a török defterekből tudjuk meg az említett falvak népességi viszonyait. Ezekből az tűnik ki, hogy a török sereg kivonulása után mindössze néhány szerb család telepedett itt ide, a hajdan népes falvak helyére. Többnyire halászok vagy marhatenyésztők voltak. A szerbek, kik hazájokban a spáhik nyúzását már ki nem állhatták, itt a dús legelőkön biztosabb megélhetést találtak. Úgy jöttek ide, a vegetáczió gazdagságával pompázó vidékre s a néptelen vadon apránként ismét kezdett benépesedni. Így vergődött keservesen élődve az a hét nyomorúságos falu vagy puszta, mely a mai Újvidék területén volt a török hódoltság idején. Nyakukon űlt a török. Bács, Titel felől adóval zaklatták őket, Pétervárad uralkodott a szegény halász-, pásztornépen. Szerb lakóik lassacskán szaporodtak a Balkánról való bevándorlás útján.
