Ipar, kereskedelem.
Ipar, kereskedelem.
Újvidék a Bácska első kereskedő és iparűző városa. Az újvidéki kereskedők czéhe 1765-ben nyert legfelsőbb jóváhagyást s 1771-ben a városi tanács által 253eszközölt összeírás szerint 48 kereskedő volt Újvidéken. Számuk 1809-ben már 89-re rúgott. Ezek csak bejegyzett czéhbeli katholikus és szerb kereskedők voltak. Az izraeliták nem tartoztak a czéhhez. A kereskedelem fejlődéséhez nagyban hozzájárúlt a gőzhajózás. A mint a Duna-gőzhajózási társulat megalakúlt, Újvidéken szervezte egyik első állomását. A hajózás az itteni virágzó kereskedelmet még inkább fokozta. Az ipar a czéhek keretében fejlődött. Legrégibb volt Újvidéken a sebészek czéhe, melynek pecsétje ezt a köríratot viseli: „Sigill der Chirurgen in Neusatz 1748.” Hasonló czéhpecséteket találunk az aranymívesek, a szűcsök, kovácsok, bognárok és kötelesek, bocskorosok és papucsosok, ácsok és kőmívesek czéhétől. A szíjgyártók és szűcsök czéhébe 1774-ben 146 mester, segéd és tanoncz tartozott. A kőmíves és ács czéh tagjainak száma 72. A lábbelikészítőké: 119; a szabóké 179; az aranymíveseké 82; a rézmíveseké: 18; asztalosoké 20, lakatosoké 16, mészárosoké 29, szapanosoké 14, pékeké 12, keztyűsöké 4, timároké 7, stb. Voltak még egyéb iparágak is, melyeket csak néhány iparos űzött. Újvidék iparának élénkségét legjobban jellemzi a városi tanács hivatalos panasza, a mely szerint 1798-ban az ottani iparosok alig voltak elegendők a város és a szomszédos Szerémség szükségleteinek kielégítésére. Az újvidéki iparosok czéhbeli életét az 1848–49-iki szabadságharcz fejezte be, mikor a nemzetiségek és a magyarság szembeszállása örökre megbontotta a békés czéh-életet.
