A péterváradi diadal.
A péterváradi diadal.
1716-ban Brankovics kapitány vezérlete alatt megint részt vettek a péterváradi diadalban, melynek következménye az ú. n. Bánságnak a török iga alól való végleges fölszabadúlása lett. Érdemeik elismeréseűl a paszaroviczi béke (1718.) után a zombori sáncz „Oppidum militare Sombor” nevet nyert. A város egyik pecsétje ez időben: Hátranéző koronás kétfarkú oroszlán, jobb lábát egy S betűvel jelzett pajzson nyugtatja, bal lábában kardot tart. Körírata: Sigil. Com. milit. Sombor.
A péterváradi háborúk idején a törökök a Szerémségben a Fruska-Gora hegyen levő szerb kolostorokat is veszélyeztették. A Jazaki kolostorban őrizték szent Uros szerb czár tetemeit. A törököktől való féltükben a barátok Zomborba menekűltek a szent ereklyével, s egy évig a Szent János templomban (ma Kis-templom) helyezték el. A béke helyreálltával Uros czár hamvai visszakerűltek Jazakra. Fényes szertartással vitték keresztűl a városon a nyitott koporsót a sziváczi kapuig. Gör. kel. ünnepi körmenetek alkalmával ma is az első evangéliumot olvassák ott. Emlékűl a barátok egy – állítólag a szent földről való – Mária-képet ajándékoztak a Szent János templomnak. Gróf Brankovics János kapitánysága idejét Zombor fénykorának mondják a szerbek. „Jankó knéz” vitézségéről és jószivűségéről sokáig sokat beszélt a zombori nép. Ott lakott a mai városháza helyén, a Czoborok fölépített kastélyában. Mikor a mai városházát építették, a ledöntött falakban nagy köveket találtak „Comes Joanes Brankovich” fölírással. A kastély éjszaki és nyugati földszintes oldalán, keleti stílusban, fedett deszkafolyosó vonúlt végig, a hol mesteremberek rakták ki portékáikat: szűrszabók, szűcsök, papucsosok, csizmadiák, kovácsok, puskamívesek, bognárok stb. Ezen az oldalon folyt az akkor még bővízű Mosztonga, melyen át híd vezetett a sánczig terejdő rétségre. Ott voltak körűlbelűl a mai Vadászkürt szálló helyén, a gróf istállói. Mások szerint vadaskert volt az. A nép e helyet később is állatkert-nek nevezte.
Zombort ez időben két sáncz vette körűl. Egyik a belvárost védte palánkokkal és árokkal, melyen hidak vezettek át; másik a külső városrészeket kerítette be. Ez a zombori vár, a Czoborok vára. A zombori határ egy része ma is Gradina nevet visel, mely szláv szó várat, várhoz tartozó területet jelent. A XVIII. század folyamán Bács vármegye ismételten foglalkozott a régi helyek nyomozásával. Öreg emberek tanúskodtak róla, hogy a ma is Cservenka nevű kűlváros területén régi sánczok nyomai sokáig láthatók voltak. A cservenka szó a bolgár nyelvben vörös épületet, de várat is jelent. (A bolgár emlékekben Ruszcsuk vára is Cservenka néven fordúl elő). A török korban itt bolgárok is laktak s így valószínű, hogy tőlük eredt a zombori Cservenka elnevezés. (Cservenka családnév is van Zomborban.)
