1868. törvény hátrányai.
1868. törvény hátrányai.
Mindeme bajok kútfejének tartották, hogy az 1868-iki IX. törvény alapján készült autonómia nem vált be semmiféle irányban. Ez a törvény nem számolt azzal a helyzettel, a mit talált, hanem egész újat teremtett, a folytonosság figyelmen kívül hagyásával. A szerb egyháznak oly jelleget adott, melylyel ezelőtt soha sem bírt és nem bír sehol a világon. Demokratikus alapokra fektette azt. Akkor ez illett az idők keretébe. Az akkori államférfiak szintén a multak emlékeiből merítettek, mikor az egyházi elemet kiszolgáltatták a világinak. Akkor a népek kibékítésének emelő eszméje volt a jelszó. Eltörölték az egyház jellegét és csináltak belőle népszabadságot. Most meg odajutottunk, hogy lett belőle szabadosság.
Hogy tenni kell valamit, arról a három kongresszuson mindenki meg volt győződve. A demokratikus elem nem vált be egyházi igazgatási főtényezőnek s az alkotmányos korszak kongresszusait mai alkotásaikban a nép nem egyházi gyülekezeteknek, hanem politikai testületeknek tartotta.
Ezt a balfölfogást akarták a kongresszusok megszüntetni és úgy szervezni a kongresszust, hogy értse meg a nép, hogy küldöttei nem az általános politikai helyzet megvitatására, hanem az egyház, iskola és alapítványok ügyeinek javítására hivatvák. Ezt azonban a nép mindaddig el nem hiheti, míg az egyházat abban a testületben képviselve nem látja. Ma ott hiába keresi azt, mert a huszonöt papi képviselőt nem az egyházi rend választja, hanem maga a nép. Ugyanaz a választó-testület, a mely a világiakat küldi a kongresszusokba.
Ezt tartották az autonomia hibájának; ez volt a püspöki karnak joggal panaszolt sérelme. Helyre akarták tehát állítani az egyensúlyt és megosztani az igazgatási hatalom gyakorlását a világi és egyházi elem között. Ez igazságos és méltányos volt, és a helyzetből folyó orvoslás egyetlen kulcsa. Ezek azok, a mik a kongresszusokon az adott helyzetből önként felmerültek. Ezek azok a föladatok, miket a szerb egyház érdekében megvalósítani lehet és kell. Tenni lehet, mert a kormány közege nem sért jogot, hanem visszaadja azt, a mit elvenni alig volt joga; és tenni kell, mert parancsol az a nyilvánvaló tény, hogy oly erélyes, nyílt eszű ember, oly erős kéz, mint a Brankovicsé, tizenhétévi patriárkasága alatt sem tudott fordulatot adni az ügyeknek, és az egyház autonomiai szervezetére vonatkozó egységes szabláyrendeletet megalkotni.
Brankovics patriárka sok megpróbáltatásnak volt kitéve ellenfelei részéről, de tetterejét ezek sem lankasztották el. Az egyházi autonomia szervezésére vonatkozó törekvése ugyan sikertelen maradt, de a mi rendeleti úton elintézhető volt, azt az ő kezdeményezésére a kongresszusi választmány és a püspöki zsinat megtette.
