Angyelics patriárka.
Angyelics patriárka.
Ez a választás szintén nem nyert legfelsőbb megerősítést. Ő felsége ugyanis „királyi teljhatalma erejénél s az őt megillető jognál fogva” 1882 január hó 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával Angyelics Germán, bácsi püspököt karlóczai érsekké, metropolitává és szerb patriárkává nevezte ki.
Angyelics Germán az egyházi autonomiával szemben szigorúan a kánoni jogalapon állott. E szempontból kiindulva, a görög keleti egyházi autonomiát biztosító 1868. törvényczikknek kánonellenes alapját kifogásolván, annak törvényes úton való megváltoztatására törekedett. Nevezetesen kifogásolta főleg a törvényczikk amaz intézkedését, mely szerint az egyházi ügyeknek autonom rendezése és kezelése a görög-keleti egyház „híveinek”, nem pedig az arra egyedül illetékes „egyháznak” adatott meg.
Angyelics patriárka állítása szerint, a karlóczai metropolita igazgatása 1868. évig szorosan egyházi jellegű volt, a mi teljesen megfelel a szentírásnak, a görög-keleti egyház dogmáinak és az összes kánonoknak. Ez a jellege a többi független, önálló görög-keleti egyházak kormányzatának is. Így kormányozzák a konstantinápolyi, az alexandriai, antióchiai és jeruzsálemi keleti patriárkátusokat. Ez alapon van szervezve a görögországi, romániai az orosz-birodalmi és a szerbiai patriarkátusok igazgatása is. Nem ütött el ettől 1868-ig a karlóczai metropolia sem. Ezt tanúsítja minden privilegium, szabály és törvényes rendelkezés.
Az 1691 augusztus 20-án és 1695 márczius 4-én kibocsátott privilégiumok, a patriárka-választás jogának a nép részére biztosítása mellett, a patriárkát teszik az egyházigazgatás fejévé, a ki minden azzal járó jogot tényleg is gyakorolt. – Az 1779 július 16-án kibocsátott Rescriptum Declaratorium Illyricum a nép részére ismét csak a patriárka-választás jogát biztosítja, az egyház körébe vágó minden egyéb kormányzati teendőt az egyházi közegekre bízva. – Az 1782 április 5-én kibocsátott „Systema consistoriole” szerint az egyházbíráskodást mind első, mind másodfokon kizárólag egyháziakból álló testület gyakorolja. – Az 1791: XXVII. törvény megerősíti az egyháznak adott privilégiumokat s fönntartja egyházi, iskolai és alapítványi ügyeiknek, a fönnálló szabályok értelmében, szabad intézkedési jogát. Az itt fölsorolt privilégiumok, királyi rendeletek és törvények alapján állott a karlóczai metropolia igazgatása 1868-ig, mert, a rövidéletű 1848-iki törvény az egyházi viszonyokon tényleg nem változtatott, és így e helyütt mint tényező föl nem sorolható.
A szerb egyház autonomiájának az 1868-iki törvényben körülírt jogalapja fölötte veszélyesnek látszott Angyelicsnek, különösen egy esetleg felekezetlen állami kormánynyal szemben; sőt attól tartott, hogy ez álláspontnak továbbfejlesztésével maga az egyház saját, örök alapjaiban megingattatván, a végpusztulás veszélyének lesz kitéve. Az 1868-iki törvény megváltoztatására irányuló törekvése azonban sikertelen maradt.
