Lipót király kegyesen fogadta őket s elrendelte, hogy a vitézkarú szerb jövevények részint Bács- és Szerém vármegyében, részint Aradon, Szegeden, Pécsett, Mohácson, Székesfehérvárott, Budán, Szent-Endrén, Egerben, Nagyváradon, Esztergomban, Komáromban, Győrött helyeztessenek el. Egyszersmind 1691 augusztus 2-án a magyar királyi udvari kanczelláriától kiadott oklevélben tudatja „az ország rendeivel és karaival, hogy a jövevény szerbeket összes háznépeikkel, vagyonukkal, javaikkal és értékeikkel királyi oltalma és különös gyámsága és pártfogása alá vette”, s ennek következtében „erősen parancsolja Magyarország főpapjainak, báróinak, mágnásainak és nemes urainak, nemkülönben valamennyi megye fő- és alispánjainak stb., hogy a szerb érseket, püspököket s a keleti egyházbeli görög szertartású minden egyéb egyházi és világi bármely rendű és állapotú embereket adott kiváltságaikban, szabadságaikban és mentességeikben oltalmazni s védelmezni, nemkülönben nekik fuvarokat, szállítási eszközöket adni tartozzanak.”