A király ötvenedik születésnapja.
A király ötvenedik születésnapja.
Augusztus 16-án és 18-án Zombor város a vármegye közönségével együtt fényesen ünnepelte a királynak ötvenedik születése napját. 16-án tartotta a vármegye 264az alkalomból rendkívüli közgyűlését, a melyen a főispán s az alispán tartottak nagyszabású szónoklatokat. Sándor Béla alispán kitűnően jellemezte a vármegye legbensőbb dinasztikus felfogását a következő szavaival: „Ha nem ismerném is a multból megyénknek azon közmondásos hódolatkészségéből eredő szokását, hogy koronás királyunk iránti törhetetlen hűségének nyilvánítására minden alkalmat örömmel megragadott: úgy vagyok meggyőződve, hogy ellenére tennék a minden oldalról zajosan nyilatkozó közhangulatnak, ha ezen ritka örömünnepen, megyénk közönségének átérzett üdvkívánatait s a Fölséges királyi Ház általános boldogságáért, dicső virágzásáért, Urunk, királyunk hosszú életéért égbeszálló fohászait nyilvánosan nem tolmácsolnók.”
Hogy mennyire igaza volt az alispánnak, megmutatta a nagyközönség maga is. Nem elégedtek meg a hódoló föliratokkal, a melyeket a vármegye s a városok közgyűléseiből küldöttek a felségnek, hanem nagymértékű jubiláris ünnepeket rendeztek mindenfelé. Legnagyobbszabású volt a Zombor városáé, a mely „fényesen megczáfolta azt a balvéleményt, – mint az egykorú krónikás írja, – hogy vidéki városokban nem lehet közönségesnél kiválóbb ünnepélyt rendezni. A Felséges király születése félszázados évfordulójának előestéjén olyan volt Zombor minden utczája, mint egy darab, kihasítva a csillagos égboltból.” Az egész lakosság az utczán volt s gyönyörködött a szemkápráztató ragyogásban. Másnap reggel zene ébresztette föl a várost és az egész nap ünnepségekkel volt tele. Délben fogadta a főispán a hivatalok tisztelgését a király nevében, két órakor díszebéd volt, este kilenczkor 217 terítékes bankett. A vármegye többi városaiban s a helységekben is voltak szép ünnepségek.
A szeptember 30-án tartott vármegyei közgyűlésen tett jelentést az alispán a Kula község árvatárában fölfedezett 51.676 forintos hiányról, a mely a kezelési és felügyeleti hibák és könyelműségek következménye volt, de az egész összeget megtérítették.
Október elején Gromon Dezső főispán váratlanul, hirtelen megvált a főispánságtól. A királyi fölmentést tartalmazó leiratot a vármegye törvényhatósági bizottsága „meglepetéssel vegyes megdöbbenéssel” vette tudomásul. Jegyzőkönyvébe iktatta azokat a kiváló érdemeket, a melyeket Gromon Dezső a vármegye szolgálatában főispánsága négy éve alatt szerzett, nehéz idők alatt, erős megpróbáltatások között. Kiváló személyes tulajdonságainak köszönhette sikereit s most, mikor a rendes és normális viszonyok helyreállottak, az egész vármegye s minden város képviselőtestülete meglepetéssel és föltétlenül nagy sajnálkozással vette távozását. Zombor város is megörökítette jegyzőkönyvében a főispán emlékezetét s egy utczáját róla nevezte el.
A megüresedett főispáni székbe Sándor Bélát, az eddigi alispánt nevezte ki a király, a ki a vármegye tisztviselői karában kezdte pályafutását és közszeretetben és elismerésben emelkedett fokról-fokra. Az egész vármegye örömmel vette kineveztetését, a melyben egy népszerű, tetterős és kiváló fiának kitüntetését s magának a vármegyének megbecsültetését látta.
