A közigazgatás szelleme.
A közigazgatás szelleme.
1885 január 15-én tartott közgyűlésen a főispán sajátságos világítást vetett a vármegyei adminisztráczió belügyeibe. Nincs megelégedve a tisztviselői karával, a melynek kebelében „hiányzik az az összhang, az a testületi szellem, a mely nélkül valamely jelentékenyebb eredmény, előhaladás nem képzelhető. A tisztviselők jó részének nyugodt a lelkiismerete, ha a reáháramlott munkát gépszerűleg elvégzi, a kezdeményezést mindenben az alispántól várja.” Különösen az árvaszék ellen van sok kifogás, mert ott feltünően hanyag és szabályellenes az ügykezelés és ilyen okok miatt most épen az egész árvaszéki tisztikar, két tag kivételével, fegyelmi alatt áll.
Érdekes ezeket az elhangzott panaszokat megfigyelni épen egy hivatalnok főispán szájából. A vármegyei közigazgatás általában az egész országban átmeneti stádiumban van ekkor a régi patriárkális korból, az államosított rendszeres hivatali kor felé. Egyre jobban feszegetik és várva várják az államosítást, a mely azonban évről-évre halasztódik s még ma is abban az állapotban van, mint húsz évvel ezelőtt. Pedig már ekkor tisztán áll a közvélemény, sőt a hivatalos tekintélyek 270előtt is a régi rendszer sok hibája. Nem bocsátkozhatik a legújabb idők békés referense elvi vitába az élet fölvetette nagy kérdésekről, csupán jelezheti az idők szellemét. A nyolczvanas évek a vármegyei életnek két főtulajdonságát teljesen kifejlesztették: a kormánynyal szemben való föltétlen engedelmességet s ezzel együtt a teljes hivatali közönyösséget. A központi kormány szelleméből áradt ez szét, a Tisza Kálmán rendszere ért ezzel immár szinte a túlérésig.
