A munkás sztrájk.
A munkás sztrájk.
A vármegyei munkáskérdés e nyáron vészes tünetekkel tolódott előtérbe, aratási sztrájk készült már június elején. Topolyán, Óbecsén és Zentán erőszakos fenyegetésekkel kényszerítették a helybeli munkások az idegenből jötteket az eltávozásra s egy ilyen esetből csaknem lázadás fejlődött ki Zentán, a hol a csendőrséget is megtámadta a felbujtott munkásság s ebből emberhalál is lett. A vármegye jó részében ilyen lázas hangulat uralkodott a munkásnép körében, a mi annál szomorúbb volt, mert a szomszéd vármegyék népe, különösen a torontáli bolgárok, készek lettek volna olcsóbban is munkába állani, sőt a vármegyei munkásnép legnagyobb része is csak terrorizálva csatlakozott a zendülőkhöz. Az alispáni jelentés bőségesen megemlékezett ezekről a mozgalmakról s az ellenük tett óvóintézkedésekről. Az alispán utasította a főszolgabírókat, hogy a törvényellenes tettekre s szerződésszegésre csábító izgatók ellen a legerélyesebben járjanak el s egyúttal mindent tegyenek meg, hogy a munkásság józan tömege visszatérhessen a mindennapi élet békés sodrába. E rendeletnek, sajnos, nem mindenütt lett meg a kellő foganatja, mert a bajai és bácsalmási járásokban levő nagyobb bérleteken a munkások a munkábaállást a szerződések daczára is megtagadták, sőt 50–60 tagból álló bandákba szegődve, a munkálni hajlandókat iparkodtak a dologtól elűzni s ebben a csendőrség nem tudta mindenütt megakadályozni őket. Gyalogságot kért tehát az alispán a minisztertől s egy-egy félszázadot helyeztek el Bácsalmáson és Bikityben, egy századot Bácsmadarason, mert ez a község volt a bujtogatók főfészke s innen különben is kb. 800 munkás szokott a vidékre munkába állani. A vármegyei gazdasági egyesület is elkövetett mindent a béke érdekében, valamint az egyes vidékek lelkészei is igyekeztek lecsöndesíteni a népet. De legerősebb hatása annak volt, hogy idegen munkások alkalmazását határozta el a vármegyei birtokosság; villámként terjedt el a hír, s a munkások lassan leszállították követeléseiket és dologhoz láttak. Augusztus közepén a katonai s csendőri erősítéseket visszavonták, csak egy pár helyen kellett csendőrőrsöt állítani, hogy a béke zavartalanul megmaradhasson.
281Szeptember 11-én ünnepelték a zentai csata kétszázéves fordulóját igen szép és fényes ünnep keretében, a népnek rendkívül nagy mértékben való részvételével.
Az őszi közgyűlésen a vármegye közönsége a királyt ünnepelte abból az alkalomból, hogy ő felsége tíz szobrot ajándékozott a fővárosnak a millennium emlékére. Hódoló feliratban adott a közgyűlés kifejezést örömének. Ugyanekkor az alispánt is lelkesen ünnepelték; a király őt a III. osztályu vaskoronarenddel tüntette ki s a rendjelet ez ülésen tűzte föl a főispán az érdemes alispán mellére. A következő napon Zombor város közgyűlése is hódoló feliratban tette le köszönetét a király előtt, a nemzetnek adott fejedelmi ajándékáért.
A következő évben a szabadságharcz kitörésének ötvenedik évfordulóját rendkívüli lelkesedéssel ünnepelték meg mindenfelé márczius 15-én. Az április 11-et is megünnepelték, minthogy az országgyűlés ezt a napot, a 48-iki törvények szentesítésének napját, iktatta törvénybe. E napon a vármegye díszközgyűlést tartott, a melyen Eigl József mondott ünnepi szónoklatot.
