Főispánválság.
Főispánválság.
Mihájlovics Miklós főispánt május 1-én a király a királyi kúria legfőbb ítélőszéki osztályának egyik tanácselnökévé nevezte ki s így megszűnt a vármegye főispánja lenni. Mivel pedig ugyanekkor súlyos beteg lett, az alispánt bízta meg, hogy helyette búcsúzzék el a vármegyétől. A közgyűlés sajnálkozva vette tudomásul a jeles képzettségű főispán távozását és elhatározták, hogy „Ő méltóságának a megye közönsége irányában főispáni méltósága tartama alatt nagylelkűleg tanúsított pártatlan, bölcs vezérletéért és atyáskodó gondozásáért legmélyebb hálaérzettel e közönség részéről írásilag köszönet nyilváníttassék és a viszontbúcsúzás őszinte érzelmeinek kellő kifejezés kölcsönöztessék.”
Mihajlovics Miklós sokkal rövidebb ideig állott a vármegye élén, minthogy maradandó emléket hagyhatott volna a vármegye életében. Főispánságának egész idejét lefoglalta a vármegye legelemibb szervezése az új alkotmányos élet szerint. Azonkívül a tömérdek hiánynak, résnek tömögetése, eltüntetése, a mely 255mindenfelé tátongott. Valóságos kháosz volt a vármegye élete s az maga érdem, hogy ha valamennyire tisztult ez a zűrzavar két évi munka után.
