Főispánválság.
Főispánválság.
Mártonffy Károly főispánt a király augusztus 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával a főispáni állástól saját kérelmére fölmentette és helyére Gromon Dezsőt nevezte ki.
Mártonffy búcsúzó levelében jellemzését adta főispáni szerepének „Szerény és munkás életemből egészen váratlanul levék kiszólítva, és a megkínált főispáni szék elfoglalására egyedül azon tekintet bírt reá, hogy a törvényhatóságnak akkor küszöbön levő új szervezésével szemben a megyében nem akadt férfiú, a ki az akkori pártviszonyok között ezen kényes feladatra vállalkozott volna. Hála istennek, ma már nincs meg többé ez a kényszerhelyzet. És miután a megyében a politikai viszonyok legközelebb, láthatólag és látatlanban nagyon megváltoztak, részemről időszerűnek találtam a főispáni állástól való felmentésemet kérelmezni. Tevém ezt annál nagyobb készséggel, mert öt évi tapasztalataim arról győztek meg, hogy az alkotmányosan és szabadelvűen kormányozott Magyarországon a polgári születés meztelenségét egy magasabb hivatalban csak a nekem osztályrészül nem jutott nagy vagyon képes betakarni. Fogadja egyébiránt a tekintetes bizottság köszönetemet annyiszor tapasztalt kegyes jóakaratáért . . . én arra vágyom, hogy a mennyiben a legközelebbi jövő nem fog napirendre térni a megyei önkormányzat felett, napszámosi helyemet a tek. bizottság kebelében újra visszakapjam.” Csupor Gyula bizottsági tag lelkes, meleghangú beszéde után a gyűlés elhatározta, hogy midőn mély meghatottsággal vesz búcsút volt főispánjától, eredménydús működését jegyzőkönyvbe iktatott köszönettel honorálja s erről rögtön küldöttség útján értesíti.
