Kolera.
Kolera.
A nyár végén meglátogatta a vármegyét a kolera s körülbelül hetven községben dühöngött. A járvány természetesen elsősorban a legszegényebb néposztályt támadta meg, a mely testileg is gyengébben van táplálva s a tisztaság is gyarló állapotban van nála. Voltak esetek, hogy egy-egy házban mindenki meghalt, sőt egész utczák lakosságát elseperte az utolsó lélekig. Négy hónapig tartott a járvány s bár minden lehető óvóintézkedést megtettek, mégis úgy látszott, mintha tétlenül s tehetetlenül áltanának szemben vele. Legiszonyúbban pusztított Kula, Zenta, Parabuty és Kernyája községekben, a hol irtózatos módon hullott a nép s a mely úgy meg is ijedt, hogy a vármegye minden részébe menekült, magával hurczolván a kórság csíráit. A kolera utolsó időszakában váltóláz és hagymáz is lépett föl, még pedig nagy mértékben s a kolerával versenyt szedte áldozatait. Egész őszig tartott a járvány, de mikor szeptemberben beállottak a hűvös éjtszakák és erős esőzések jöttek, de a járvány szinte egy csapásra elmúlt s a kolerával együtt a váltóláz és hagymáz is.
A vármegye kultúrális állapotára élénk világot vet, hogy a közoktatásügyi miniszter leíratát, hogy a vármegye segítse elő a területén a kultúrális egyletek alakulását, nagy rokonszenvvel fogadták s elismerték, hogy bizony a vármegye területén eddig jóformán semmi jele az efféle hajlamnak, bár óhajtandó volna, hogy „feltalálható legyen.” Egyelőre azonban megelégedtek azzal, hogy a miniszter leíratát kiadták a szolgabíróknak s aztán részletesebben foglalkoztak a faiskolák felállításának szabályzatával.
A királyt deczemberben ismét üdvözölték trónraléptének huszonötödik évfordulóján.
