Latinovits Pál főispán.
Latinovits Pál főispán.
November 18-án nevezte ki a király a vármegye új főispánját, Latinovits Pált.
Kineveztetése élénk örömet és megnyugvást keltett. Régi idők óta élt és dolgozott a közélet vezető szerepeiben s különösen a közgazdasági élet fejlesztésében volt kiválóan nagy része. Született 1856-ban. Atyja nagybirtokos volt s családja, mely a XVII. század végén költözött be a vármegyébe, azóta mindig a legjelentékenyebb családok között volt s fiai a közélet kitünőségei közé tartoztak. Latinovits Pál 1881-ben lépett a közélet terére, a mikor vármegyei virilista lett. Azóta szakadatlanul tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak s a vármegye életében és annak minden nevezetesebb eseményeiben hangadó, jelentős szerepet játszott. Tizenhat éve volt a közigazgatási bizottság közgazdasági előadója. Rendkívül buzgó, fáradhatatlanul tevékeny ember volt, s különösen a gazdasági egylet vezetésében volt oroszlánrésze. E kiváló egyesületnek jóformán minden tette első sorban az ő nevéhez fűződött 1896-ban már oly népszerű volt, hogy a rigyiczai kerület fölajánlotta neki a mandátumot s egyhangulag választotta meg képviselőjévé; a szabadelvű pártnak az országgyűlésen egyik oszlopos tagjává lett, közgazdasági ismereteivel nagy szerepet vitt s a delegácziónak is tagja volt. Mint orsz. képviselőt érte a királyi kinevezés.
A vármegye e napon épen rendkívüli közgyűlést tartott, s innen táviratilag üdvözölte az új főispánt. A beiktatás deczember 12-én volt. A város szépen föl volt díszítve, különösen a vármegyeháza és a városháza. A reggeli vonattal érkezett a főispán nagy kísérettel s az érte ment hatalmas küldöttséggel az állomáson Hauke Imre, zombori polgármester fogadta üdvözlő beszéddel. Féltízkor ünnepi istenitisztelet volt a r. kath. templomban és féltizenegy órakor kezdődött a beiktató vármegyei díszközgyűlés. Karácson Gyula alispán nyitotta meg az ülést, majd küldöttség ment a főispánért, a ki megérkezvén, letette az esküt és szép beköszöntő beszédet tartott. Tapsra ragadta a közönséget, kijelentve, hogy kormányzata alatt a jog mindenben s mindenkivel szemben érvényesülni fog; a tisztikartól nem szervilizmust, hanem értékes munkát vár, s a Széll Kálmán kormányának „jog, törvény és igazság” jelszavai mellett áll ő is, és ez fogja vezetni a közügyek elbírálásánál s vezetésénél. De legfontosabb volt az a kijelentése, a mely a folyamatban levő s megindítandó nagyfontosságú vármegyei ügyekre vonatkozott, mert ez előre vetette világosságát egy új korszaknak, a melyre a túlerősen fejlődésnek indult vármegyében szükség volt, hogy a régi rendszerből, a melynek gerendái úgy is korhadtak voltak már, az új, modern élet friss csarnokába haladhassanak át. Ifj. Vojnits István főjegyző, s Hoffmann Károly apátplebános üdvözölték őt a tisztikar és a törvhat. bizottság nevében. Délelőtt féltizenkettőkor volt a városi közgyűlés és beiktatás. Utána a küldöttségek fogadása és délután 2 órakor a díszebéd, a melyen körülbelül hétszázan vettek részt.
