Restauráczió.
Restauráczió.
A vármegyei közgyűlés tisztújítása deczember 21-én folyt le Sándor Béla főispán elnöklete alatt. A főispánt ezen a napon ünnepelték tisztviselői szolgálatának huszonötéves jubileuma alkalmából is. Korbai Károly bizottsági tag tartotta a közgyűlésen az üdvözlő beszédet, így szólván: „Ez örömnapra nekünk más kincsünk, mint az érdem tisztelete, a jellem nagyrabecsülése és a hálaimája, 273nincsen; ezen kincseket rakjuk le tehát a hódolat oltárára és hogy szavunk el ne hangozzék, indítványozom: örökítsük meg e napot vármegyénk évkönyveiben, nyomatékos hangsúlyozása mellett annak, hogy főispánunkat nem szününk meg tisztelni, szeretni és követni.” A közgyűlés ennek a valóban példás lelkesedésnek a hatása alatt állott az egész választás alatt, a melylyel megmutatta, hogy a régi rendszerrel meg van elégedve s az eddigi vezetők iránti bizalom erős kimutatása volt, hogy csaknem teljesen a régi tisztikart választotta meg újra. Alispánná ismét Schmausz Endrét, főjegyzővé Karácson Gyulát, főügyészszé Schlagetter Gyulát kiáltották ki. Érdekes és megkapó az alispán beszéde, a melyben „a múlt és jövő jelen határán” érzi magát, s azt hiszi, hogy „egy százados jog utólsó megnyilatkozása a mai választás, a mely e vármegye kötelességtudó fiára nagy öröm, minthogy a közbizalom a becsületes és odaadó munkásságot osztatlan elismeréssel méltatja.” Úgy látszik, ennek az osztatlan elismerésnek volt természetes következménye, hogy a vármegye-gyűlések még néptelenebbek lettek, mint valaha voltak. A januári rk. gyűlésen alig 8–10 vidéki tag jelent meg a 600 törvényhatósági bizottsági tag közül.
1890 februárban elhúnyt gróf Andrássy Gyula, a volt miniszterelnök, a kinek nagy érdemei iránt való elismerését a vármegye meleg részvétirattal fejezte ki.
