Schmausz Endre.
Schmausz Endre.
Schmausz Endre, a vármegye volt alispánja is megérdemli, hogy eredményes működését, a mely szinte másfél évtized óta folyt a vármegye élén, röviden jellemezzük. 1841-ben született Apatinban, hol apja az egész vármegyében köztiszteletben álló jegyző volt. Ő maga 1866-ban itt nyitott ügyvédi irodát s a nagy ambicziójú, lázas tevékenységű, kiváló adminisztrátori tehetségű ifjú ügyvéd számtalan üdvös és hasznos intézmény alapításával, szervezésével s a közügyekben élénk részvételével nagy népszerűségre tett szert, úgy hogy 1872-ben képviselővé választották. Mint képviselő fokról-fokra emelkedett vármegyéje szeretetében s ez 1881-ben alispánjává is tette. Ez állásában valóban bámulatos sokat dolgozott és tett a vármegye hasznára. Minden alkotás, az a sok közhasznú intézmény, s az az óriási előhaladás, a mi a vármegye életében e másfél évtized alatt megfigyelhető, a Sándor Béla és a Schmausz Endre nevéhez fűződik. Az ő személyes érdeme az árvízvédelem hatalmas javulása. Tizenhat évi lankadatlan, megfeszített munkája volt ez a páratlanúl munkabíró és munkaszerető férfinak. A vármegye nagy sajnálkozással búcsúzott el tőle s örült, hogy legalább a kebelében marad, mint Baja és Szabadka főispánja.
Vojnits István főispáni beiktatása augusztus 5-én és 6-án volt. Zombor város ünnepi díszben várta az új főispánt s a vármegye törvényhatósági bizottsága teljes számban összegyűlt a szép napra. 5-én mentek eléje Szabadkára és este 279Zomborban fáklyásmenetet tartottak a tiszteletére, a melyen Szendy Lajos és Baloghy Ernő tartottak hozzá nagy beszédeket. Másnap a vármegyei közgyűlés a főispán beiktatásának és az alispán elbúcsúztatásának volt szentelve. A főispánt küldöttség hívta meg a gyűlésbe, az eskületételre, a mely után tartalmas és formailag szép beszédet tartott a főispán, a mely megkapta a vármegyét a politikai korrektség, tisztesség, lovagiasság és éleslátás bizonyságaival. „A politikai széthúzó elemeket, – az alkotmányos küzdelmek napjait kivéve, a vármegye közjava iránti működésben egyesíteni, a külön politikai pártállásúakat ott, a hol a vármegyének és városainak érdekében közösen és vállvetett egyetértéssel munkálkodhatnak, összetartani”: ez lesz, – mondá, – az ő főispánságának vezéreszméje. Karácson Gyula főjegyző és Latinovits Pál közigazgatási bizottsági tag üdvözölték a főispánt s azután melegen elbucsúztatta a közgyűlés Schmausz Endrét. A vármegyei közgyűlés után volt a szab. kir. városé, a melyen hasonló lelkesedéssel iktatták be a főispánt. Ezután a küldöttségek fogadása folyt le s délben négyszázterítékes bankett volt.
A Schmausz Endre főispáni beiktatása Szabadkán augusztus 14-én folyt le óriási lelkesedéssel, a nagy és gazdag városhoz illő módon.
Szeptember 10. és 11-én nyitották meg a baja–zombor–újvidéki vasútat. Ez volt az új főispánnak első sikere, mert annak idején ő volt e vasút első kezdeményezője és leglelkesebben ő dolgozott az érdekében.
A bánffy-hunyadi nagygyakorlatok alkalmából a király szeptember 22-én Zentán töltött egy napot s ez alkalomból az egész Bácska végtelen lelkesedéssel hódolt a királynak. Zentán valóban impozáns fogadtatást rendeztek s a vármegye állott helyt ez alkalommal a felség előtt.
