A református egyház ellentállása.
A református egyház ellentállása.
És a hazai ref. egyházhatóságok lelkes sorában, melyek a sérelmes pátens ellen tiltakozó szavukat felemelték; ott van az alsóbaranya-bácsi egyházmegye is. 1859 nov. 10 és 11-én Kölkeden tartott közgyűléséből erélyes hangú feliratban járul a felség elé. – „Fájdalmas érzés fogta el lelkünket” – mondja egyebek között ez a felirat – „látván, hogy egyházunk ügyei, a magyar protestantizmus államjogait szabályozó, örök érvényű bécsi és linczi békekötések s az 1791 26. t.-cz. mellőzésével, s ezek ellenére oly egyoldalú úton alkotott törvény által szándékoltatnak rendeztetni, mely az evangéliomi elveken épült protestáns egyház által soha nem tűrhető idegen befolyás meghonosítására vezethetne”... A felirat mellett az egyházmegye közgyűlése elismerő s egyszersmind bíztató méltánylással hagyja helyben az esperesnek arra vonatkozó hivatalos jelentését, hogy ama szerb vajdasági kormányhatósági parancsokat, melyek őt a pátens rendelkezéseihez való alkalmazkodásra utasítják: érintetlenül és foganatosítás nélkül „tisztelettel félretette”.
Az a rendületlen kitartás, melyet a sérelmes nyílt parancs ellenében a bácsvármegyei református egyházak tanúsítottak, egyfelől a pátens egyik részleges czélzatánál, másfelől a vármegye felekezeti viszonyánál fogva, a kivételes méltányolásra is joggal tarthat igényt.
A kormány, a pátens rendelkezéseiben, az eddig meglevőkön kívül, két új protestáns szuperintendenczia felállítását tervezi, s mindkettőnek a székhelyét Bács vármegyében jelöli ki, és pedig az új református egyházkerületét Újsziváczon, az ág. evangélikusokét: Újverbászon, egyszersmind minden rendelkezésre álló erővel igyekezett a pátens érvényesülését kierőszakolni. Zaklatta a lelkipásztorokat, hogy híveikre az előrelátó alkalmazkodás értelmében hassanak. A gyülekezeteket pedig merészen izgatta törvényes egyházi felsőbbségeik ellen. Bács vármegyében, könnyen megtalálható oknál fogva, elsősorban a német-nyelvű református egyházak lelkészeit igyekeztek egyházalkotmányukhoz való hűségükben megtántorítani. Még ma is vannak élő tanúi annak, minő szorongattatást állott ki az újsziváczi püspöki székre kiszemelt cservenkai lelkész: Poór Zsigmond, majd az újsziváczi lelkipásztor: Gózon Zsigmond, míg a kísértő hatalom közvetítői velük szemben kudarczczal leszereltek. Elsőben kecsegtették őket a rang és tekintély előnyeivel, a fenntartott fejedelmi megerősítés biztosításával, megcsillogtatták előttük a szuperintendensek részére a pátensben biztosított állami segély tágítható arányait, majd, ezzel czélhoz nem jutván, igyekeztek őket a hatalom fenyegető eszközeivel megfélemlíteni. Hasztalan. A bácsvármegyei református lelkészek rendületlenül megállottak hitük és hivatásuk elvi magaslatán. Ez a szilárd megállás csak emelkedik értékében, mivel Bács vármegyében történik, a hol az egyházak és hivatott vezéreik, elűljáróik, a „szerb vajdaság” osztrák katonai kormánya alatt ellenük ingerelt nemzetiségek között, minden oldalról, fokozott germánizáló befolyás és szünet nélkül való szorongattatás nyomása alatt állottak. Továbbá csak nyer erkölcsi jelentőségében a mellett a tény mellett, hogy a bácsvármegyei másik protestáns testvérfelekezet, a bács-szerémi ág. ev. esperesség a pátens értelmében szervezkedett, minek következtében az újverbászi ág. ev. szuperintendenczia részére a vallásügyi kormány a püspöki adminisztrátort valóban ki is nevezte.
