Későbbi alakulások.
Későbbi alakulások.
A vármegye területén ma fennálló és népesedő többi református egyházak szervezkedése későbbi keletű. Ezek már nem csoportos települési rajokból tömörűltek össze, hanem a vármegye, sőt az ország különböző vidékeiről való szórványos átköltözésekből és a megélhetés föltételeitől követelt helyváltozásokból gyűjtötték össze híveiket és növelték erejüket, míg az idők folyamán anyaegyházakká szervezkedhettek. Ilyen az Újvidéki egyház, mely a mint század első tizedéből veszi eredetét, s a mely 1829-ben lépett az anyaegyházak sorába. A bajai egyház 1811-ben alakúlt. Az ósziváczi egyház keletkezése 1835-re esik; anyaegyházzá 1858-ban szervezkedett. A vármegye legfiatalabb református anyaegyháza ez idő szerint a szabadkai református egyház, mely 1862-ben adja szervezkedési vágyának első jeleit, míg végre állami kongruás kiegyenlítéssel ugyan, de 1902-ben anyaegyházzá szervezkedett.
Iskolát fentartó leányegyházak vannak Óverbászon, Úrszentivánon, Kuczorán és Zentán. A tiszakálmanfalvi református hitközség 1887-ben alakúlt és a hozzá beosztott környékbeli szórványoknak missziói középpontja; míg Zombort, szárnyát bontó, kicsiny fiókegyházával az egyházmegyei hatóság, illetőleg a ref. egyetemes konvent 1907-ben vette fel a missziói középpontok közé.
