Beke (Baróthi).
Beke (Baróthi).
Háromszékből származik. Egyike a legrégibb multú székely családoknak, melyből számosan tűntek ki a katonai és polgári pályán. Az újabb nemzedék őse: Pál (1485–1545), ki 1525-ben építi fel ősi házát Baráthon. Fiai közül Péter és Márton 1602-ben Rudolf király hűségére esküsznek. János 1614-ben lustrál. Harmadik fia, Pál, ki 1635-ben lustrál, terjesztette tovább a családot. A család több tagja az 1848–49-iki szabadságharczban tűntette ki magát. József székely kapitány 1848-ban nemzetőrségi százados, fiai közül II. József mint cs. kir. százados lépett át a honvédséghez. 1848-ban Zaránd vármegye parancsnoka volt, de 1849 febrmár7-én Bem magához rendelte, ettől kezdve részt vett az erdélyi hadjáratban, nevezetesen a febr. 9-én vívott píski csatában, hol mint alezredes 8000 emberrel és 29 ágyúval döntő csatát vívott; később ezredes és Háromszék kormányzója; továbbá Vizakránál, Dévánál küzdött, s április elején az oláh mozgalmak elnyomására küldetett. A temesvári csata után Bem őt tette az erdélyi sereg parancsnokává, de a szétmálló sereggel a harczot folytatni nem tudván, Dévánál Lüders orosz tábornok előtt aug. 17-én leteszi a fegyvert, mikor is fogságba kerül és Josefstadba viszik; 1856-ban amnestiát nyert. Gyula 1848–49-ben mint mérnökkari őrnagy szolgált a szabadságharczban s Temesváron került fogságba. 1868-ban belépett az újonnan alakított honvédségbe, 1878-ban alezredesi ranggal ment nyugdíjba. A család a XIX. század ötvenes éveiben telepedett le Bács-Bodrog vármegyében, hol jelenleg Gyula és Imre Őrszálláson laknak.
Czímer: kék, tojásdadalakú pajzsban, görbe kardot tartó ezüst oroszlán. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos kar.
