Zamaróczy (Zamaróczi).
Zamaróczy (Zamaróczi).
Trencsén vármegye egyik legősibb birtokos nemes családjaiból való, mely még jelenleg és az előnevét adó Zamárd (előbb Zamarócz) birtokában van. A család eredete az első Arpád-házi királyok koráig vihető vissza, ezt igazolja a IV. Béla király 1241-ben és 1261-ben kelt adománylevele. Első ismert ősük: Supk fia Pepillének, Chebk fia István, Dobin fia Mártonnak, továbbá Bense és Hostina. A másodhelyen említett Chebk, 1274-ben Trencsén vármegye főispánja. A család néhány tagja 1211-ben Némertoszágba elkíséri a későbbi Szent Erzsébetet, II. Endre királyunk leányát, Türingiai Lajos őrgróffal való eljegyeztetése alkalmából. Ez az ág lett megalapítója a Riedesel birodalmi bárói családnak. A XIV. században 1341 táján Péter. Miklós, György, 602János és Pál szerepelnek, utóbbi mint Újvár várának kapitánya. 1402-ben Miklós, 1422-ben András, 1474-ben ismét Miklós, majd 1496-ban János alispánok voltak. Ugyancsak Lenánd 1506-ban Trencsén vármegye alispánja. Lenárd Mátyás király kedvencz embere, János pedig ugyane király alatt szakolczai főkapitány; György 1629-ben Trencsén város bírája. Miklós II. Rákóczi Ferencz alatt harczol s várát, mivel abból a labanczokra lövöldözött, Haister lerombolja. A család a fenti vármegyén kívül még Nyitra, Bars, Komárom és Pozsony vármegyékben birtokos volt. Zamaróczy Istvánnak első feleségétől, báró Pongrácz Jozefától született leányát, Edvárdát, 1860-ban bárói méltóságra emelték. Tagjai közül: István, jelenleg kir. járásbíró Titelen.
Czímer: ezüstben, zöld mocsárból kiemelkedő, csőrében kígyót tartó, természetes színű gólya, vele szemben természetes színű szamár ágaskodik. Sisakdísz: zárt fekete szárny között kiemelkedő pajzsbeli szamár. Takarók: veres-arany–kék-ezüst.
