Avarok.

Teljes szövegű keresés

Avarok.
A germánok száz éves uralmát az Altáji-hegység környékéről származó avarok törik meg. E lovas nép „vitézségben, hatalomban és félelmetességben” igazi utóda volt a hunnoknak. Hatalmukat egészen a Balti-tengerig kiterjesztették. A gepidák megsemmisítésével és a longobardok elköltözésével 568 körül egész Magyarország birtokukba került. Nyomdokukon az egész Alföldet a velük szövetséges szlávok lepték el. Hatalmas khagánjuk: Baján, székhelyét és ezzel az avar birodalom hatalmi súlyának középpontját is az Alföldre helyezte át.
Az avarok hosszas háborúkat viseltek a bizánczi császárokkal, miközben több véres vereséget is szenvedtek. Később azonban belvillongások gyengítették erejüket, míg végre Nagy Károly, a frankok császára, 791-ben behatol Pannóniába, sőt még a Duna–Tisza közére is, és végkép letöri őket.
Emlékszerű hagyatékaikat az alább leírt régiségleletekben véljük felismerni.
25A bácsfeketehegyi sírlelet tartozéka: két drb. fülbevaló, két drb. karika, egy csengetyű, egy láncztöredék, egy kisebb bronz-karika és 12 szem gyöngy. A fülbevalók ezüst-karikához csatolt, három aranyozott pánttal összetartott gömböcskéből állnak, melyekhez egy nagy, üreges félgömb csatlakozik. Ez az alsó gömb barna, zománczszerű anyaggal van befuttatva. A karika átmérője 2˙1 cm; a három kis gömbé 2 cm, a nagyobbé 2˙6 cm. A két karika rossz ezüstből való; átmérője 1˙6–1˙7 cm. Alja négy összetett gömböcskével van díszítve. A csengetyű ruhadíszül szolgálhatott. Kúpalakú, teteje bordás kupola, melynek alján egyszerű és harántvonalas abroncsok díszlenek. A kis csengetyű vert munka. Bronzból való, de meg van aranyozva. Magassága 5 cm; átmérője 2˙8 cm. A bronzlánczból 4 cm, hosszú s másfél szemnyi részlet maradt fenn. A gyöngyfűzérben kék, szürke, zöld és sárga pasztából való betétes, különféle alakú és nagyságú gyöngyszemet találunk. – 1908-ban egy lovassír tartozékai kerültek napfényre, a melyet a téglagödrökben foglalkozó munkások ástak ki. Volt a leletben két hurkos fülű kengyelvas, egy lándzsa, három drb. hármasszárnyú nyílhegy, egy bronzcsatt és egy bronz pántlemez. A leleteket Kozma Dezső odavaló jegyző mentette meg s később a vármegyei muzeumnak ajándékozta. Ugyaninnen szarmatta jellegű indás és griffes szíjvég került a halasi muzeumba.
Bácsszentivánon, a „római sáncz”-ban, 1885-ben, ásás közben egy teljes csontvázra akadtak. Mellette két arany fülbevalót találtak. A függők karikájának az alján négy-négy apróbb gömböcske volt elhelyezve. A leletet a találók a zombori ötvösöknél értékesítették.
1905 tavaszán Regőczén, Bessenyei Lukács szőlőföldjén, rigolozás közben egy csontvázas sírban egy aranyfüggőt, 15 szem különféle nagyságú carneolgyöngyöt, hét darab babszem-nagyságú, tömör aranycseppet találtak, olyanfélét, a minőket a függőkön most is használnak.
A függő és három szem gyöngy a vármegyei muzeumba került. A fülbevaló párjáról mitsem tudunk. Lehet, hogy azt is, mint a hét aranycseppet és a 13 szem carneolt, a bajai ékszerészek váltották be. A függő aranylemezből van kalapálva; az egyik vége szélesebb és úgy van összehajtva, hogy a másik hegyes véget befogadhassa. A körlemez külső oldalán, arányosan elosztva, három ponton 3–3 gömbből alakított gúlácska van. A lemez szélessége 0˙4 cm; a karika átmérője 3 cm.
E csoportba tartozik a bácskeresztúri fülönfüggő-díszrészlet is, mely aranylemezzel burkolt szurkos anyagból való négy kis- és egy nagyobb gömböcskéből van alakítva.
Cziráky Gyula 1898-ban fedezte fel a gombosi avarkori temetőt, melyben a sírok sorosan feküdtek. A temető az erdő-utcza külső végétől éjszaki irányban ágazó köz keleti részén lakó özv. Stetináné háza végében van. A terület azon a helyen fekszik, a melyet a „római sáncz” bekerít. Az ásatások során 43 sír gazdag és tanúlságos tartalmával ismerkedtünk meg. A sírgödrök mélysége 0˙5–2˙1 m. mélység között váltakozik; irányuk ÉÉNy–DDK. A gyermekeknek csekélyebb sírokat ástak; minél mélyebb a sír, annál gazdagabb leletekben. A csontvázakat kinyújtott helyzetben találhatni. Koporsó nélkül, ruhástúl vannak elhantolva. A férfi háromszárnyú nyila, az asszony kése és orsógombja csaknem mindig feltalálható. Az ékszertárgyak között gyakoriak a gyöngyökkel díszített bronzhuzalból való fülbevalók; a ruhadíszek közül a trébelt művű bronz szíjvégek, pitykék és boglárok; továbbá a késtokok díszítésére szolgált czifrázott csontlemezek. A gyermek-sírok tartozéka a bögre. Több sír fel volt dúlva. A gombosi temető korát a VII–VIII. századi avar-szláv kultúrával hozhatjuk kapcsolatba.
Még 4 sírt találunk Návay Márton gombosi lakos szántóföldjén, melyeket a fentiekkel egy sorban kell érintenünk. E sírokban vas- és bronz-csatokat, barikákat, fülbevalókat, vaskés pengéket, gömb- és dinnyemag-alakú gyöngyöket találtak. Hasonló sírt találtak a község déli részén, Asztalos András háza telkén. A csontváz lábánál egy kis bögre volt. A kishegyesi temető leleteinek mását a Pogány Jenő által felásatott gombosi vasútmenti régibb középkori temető eddig átkutatott 66 sírjából való mellékletek szolgáltatják.
Igen édekes eredménynyel járt az az ásatás is, a melyet a Várm. Történelmi Társulat megbízásából Weigang János Apatinban, a „Szikes”-en végzett. Az első sírban a csontváz arczczal keletnek fordulva feküdt; mellette vaskéstöredékek voltak. A „Szikes”-t átmetsző dombban talált sír már sokkal gazdagabb 26volt. Volt benne egy erősen megrongálódott vaskard; egy háromszárnyú vasnyíl töredéke; egy vaslándzsa-töredék; 15 drb aranyozott bronzlemezből préselt, kettős pajzs-alakú szíjdíszítmény, hét drb mélyített faragású díszítéssel ellátott elefántcsont-lemez; egy drb csont tőrmarkolat; több ívelt hajlású, vékony csontlemeztöredék. A csontlemezek analogiáját a puszta-szent-imrei honfoglaláskori leletek között is megtaláljuk. A csontváz ÉK irányban feküdt. A kiemelt koponya feltűnően nagy; hátulján sebhely látható. Az ifj. Frey-féle gyűjteményt is ékesíti hasonló korú arany fülbevaló-csüngő, a melyet Őrszálláson találtak.
Szabadkán, a Macskovics-féle téglagyárban is több alkalommal találtak népvándorláskori sírleleteket. Az 1901-ben felbontott e korbeli sírban, a hosszhelyzetben fekvő csontváz mellett, háromszárnyú nyílhegyek, ezüst lemezkék, csattok és egy halomban csontból való takácseszközök voltak. Érdekes vonatkozásban állanak az itteni leletek a szabadkai városi muzeumban őrzött díszes római edényekkel, a melyeket vermekben elrejtve, ugyanennek a téglagyárnak a területén találtak.
Ez emlékcsoportban különösen ki kell emelni a kishegyesi sírmezőt. 1906 január első felében, a kishegyes-feketehegyi törvényhatósági műút kiépítése alkalmával, Kishegyes községének délkeleti végén, az ú. n. „sárgagödör” mellett temetőre bukkantak. A sírokat a Várm. Tört. Társulat megbízásából Gubitza Kálmán kutatta fel. A sírok sorosak; mélységük 1–2 m. között váltakozik. Irányuk ÉK-DNy. Egymástól való távolságuk 3–3 és fél m. A csontvázak hanyatt nyújtott helyzetben fekszenek úgy, hogy a fej következetesen ÉK irányban van. A karok az oldalak mellett nyujtóznak. Férfiak, nők, gyermekek, szegények, gazdagok vegyesen temetkeztek. Csupán egy esetben volt tapasztalható, hogy férfi és nő közös sírba került. Feldúlt sír is fordult elő. Az elhúnytat a sírban puha aljra fektették. A sír kibélelésére szőrös bőrt, mohát, vagy turfát használhattak. A ruházat minéműségére világosságot vet az egyik övcsatt mellső oldalára tapadt szőttes lenyomat, mely finom szálaival a mai kenderfonálból készült házi-vászonra emlékeztet; ugyancsak érdekes még az egyik bronzpántba szorított heveder megmaradt foszlánya és néhány kidolgozott bőrdarab. Koporsójuk nem volt, csupán a sír oldalát bélelték ki fával. A sírokban laza, durva művű bögrék és az azok mellé helyezett kisebb-nagyobb emlősök csontjai, de főként a tyúkféle szárnyasoktól eredő csontok, tojáshéjak, halcsigolyák, faszén-törmelékek és égett állati csontdarabkák mind azt mutatják, hogy az eltemetett részére étel- és italféléket tettek a sírba. Mindezeket a lábak mellé vagy a fej közelébe helyezték. A sírok leggyakoribb melléklete a vaskés, melyet hol a jobb, hol a bal kézbe tettek. A ruházat tartozékai: az övcsat és a szíjvégek. A szegények sírjában az övcsat vasból való; a gazdagabbak felszerelése azonban bronz. A szíjdíszítmények ornamentikája a hunn-szarmata indás, griffes és állatviadalos motivumokat tárja elénk. A női sírok ékszertárgyai szintén a hazai régibb középkori sírmezőkön talált e nemű emlékek ismeretes formáihoz hasonlítanak. Az itteni leletek a szentesi temetőből származó emlékekkel vannak a legközelebbi rokonságban. Túlhaladná a rendelkezésünkre álló tér szűk keretét az eddig feltárt 78 sír részletes ismertetése, de nem hagyható említés nélkül a temető lovassírja, melynek jellemző tárgyai nem hagynak fenn kétséget azoknak a hunnavar-korból való származása iránt. A kishegyesi lovassír analogiáját fedezzük fel a dávodi és a bátmonostori leletekben. Az elsőben két kengyelpárt, két zablát, két köpűs vaslándzsát és két kést találunk; a bátmonostoriban két kengyelvas, két zabla s két zablafeszítő rúd volt. Mind a két helyről származó lelet a vármegyei muzeum újabb szerzeménye.
Még három lovas sírleletet ismerünk. Első a szeghegyi. Erre 1901-ben. ifj. Honinger György szeghegyi lakos udvarában, partásás közben bukkantak. A sírban két emberi csontváz, egy lókoponya és azok mellett a következő tárgyak voltak: egy kezdetleges művű bronz-csengő; egy 8-as alakú bronz lánczszem és annak töredéke; egy kis ezüst sodronyból hajlított karika; egy bronzcsatt; Heraclius és Heraclius Constantinus két aranyéreme; két hurkos fülű kengyelvas, egy vascsatt; egy rézüst; egy vascsákány; egy vödör vasalkatórészei; vasláncztöredékek; egy hosszú görbe kés, egy köpűs vaslándzsa, egy vassarló; egy rosszúl égetett edény s több ismeretlen rendeltetésű vasdarab. A sírgödör iránya keletnyugati. A sír korát az ott talált bizánczi érem után a Kr. u. VII. század közepére tehetjük.
271898-ban Bácsszentivánon is találtak egy lovassírra valló leletet. A lelet tárgyai: két kengyel, melyek közül az egyik hurkos fülű, a másik külön tagozással ellátott, magas fülű avartípus. Hasonlók a kishegyesi formákhoz. A leletet egy négyszögletes rúdból alakított csikó-zabla egészíti ki. Az előfordulás körülményeiből csak annyit tudunk, hogy a tárgyakat fadöntés közben találták.
A harmadik lovas sírlelet Baján, Allaga Ottó odavaló ügyvéd szőlejének rigolozása alkalmával került felszínre. A sírban fekvő emberi és lócsontváz mellett két almaalakú, magasfülű kengyelt, egy levélalakú, köpűs vaslándzsát, egy díszített vasgerelyt, két csikó-zablát, aranyozott ezüstlemezből trébelt ruha- és szíjdíszítményeket és az avarkori sírokból annyira ismeretes, karomforma véggel ellátott, kereszt-alakú szíjdíszítmények sajtoló mintáját találták. A felsorolt leletek a „Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat” muzeumába kerültek.
„Az avar-leletek egy külön emlékcsoportot tesznek – írja Nagy Géza s ha egyben-másban kereszteződnek is a velük egyidejű szarmata vagy ritkábban germán jellegű emlékekkel, mégis élesen kiválnak közülük.” Lovas-sírjaik kengyel-típusait megtaláljuk a kishegyesi, a bácsszentiváni, a szeghegyi, a bajai, dávodi, bácsfeketehegyi és a hátmonostori leletekben; a paizsalakú szíjvégeket az apatini sírokban; a trébelt díszítő-elemeket a gombosi temető leletei között; az összetett gömbökből alakított díszítményeket. a regőczei, bácsszentiváni, bácsfeketehegyi és a kishegyesi fülbevalókon; a hármas szárnyú nyílcsúcsokat a gombosi, a bácsfeketehegyi és a szabadkai leletekben; s végre: a jellemző feszítő-ruddal ellátott zablát a kishegyesi és a hátmonostori lovassír tárgyai között.
Az avar uralom letörése után a szövetséges bolgár fejedelmek függetlenítették magukat; sőt az avarokat is hatalmuk alá hajtották. A letört avarok valószínűleg beleolvadtak a közöttük lakó és az akkor már számban is erősebb bolgár törzsekbe.
A bolgárok a Duna–Tisza közén, főleg a Tiszán túl laktak. Anonymus szerint a Duna–Tisza közén Zalán uralkodott a bolgárok fölött s székhelye Titelen volt.
A IX. század utolsó évtizedeiben Ázsia felől újra feltűnik egy nép: a magyar, mely hódító erővel tör nyugat felé. Útjában feltartóztathatlanúl átlép a Kárpátokon és hatalmába veszi ezt a rokon-elemektől lakott szép hazát.
Forrásművek: Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat „Évkönyv”-e. – „Arch. Értesitő.” – „Arch. Közlemények.” – Hampel: „A bronzkor emlékei Magyarhonban.” – Hampel: „A régibb középkor emlékei.” – Pulszky: „Magyarország Archaeologiája.” – Wosinszky Mór: „Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége”. – Dudás Gy.: „Bécs-Bodrog várm. egyet. monografiája.” (Milleniumi kiadás.) – Iványi I.: „Bécs-Bodrog vármegye földrajzi és történeti helynévtára.” – Gyárfás J.: „A jász-kunok története” – Szilágyi S.: „A magyar nemzet története.” – Acsády I.: „A magyar birodalom története.” – Iványi I.: „Szabadka története.” – Érdújhelyi Menyhért: „Újvidék története” – „Bácska” 1886. és 1887. évf. „Bácsmegye” IV. évf. – A Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat irattára.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages