Kelták.
Kelták.
A legbecsesebb tárgyak e vármegyében is a kelta sírokban talált mellékleletek. E sorozatot is a gombosi leletekkel nyithatjuk meg. A temetkezési módra nézve érdekes az a sírfészek, a melyet Cziráky Gyula kutatott fel. Az ott talált hamvveder szájával lefelé volt fordítva, lyukas fenekébe pedig egy kisebb, de szintén feneketlen, hosszukás fazék volt illesztve. Így borították azt az elhamvasztott keltakori halott hamu- és csontmaradványaira. Az urna a tüzelés nyomát viseli. Ugyanott kiástak még több urnát is. Egyikben a bronz tokosvésőkhöz hasonló vaseszközt találtak.
Baján, a város déli határában: a Pethön, 1895-ben szőlő alá való földforgatás közben, egy vaslánczczal körített urnát találtak, a melyet Ledniczky Ipoly mentett meg. A hamvveder magassága 11 cm., öblözetének kerülete 43 cm. A kardkötő-lánci hossza 46 cm.
A legjellemzőbb kelta emléktípusok sorozatát az a lovas, urnás sírlelet tartalmazza, melyet 1902-ben Hódságon találtak. A sír Korény Béla földbirtokos szőlejében, a „római sáncz” elegyengetett nyugati árkában, alig 70 cm. mélyen feküdt. A sírba temetett ló fel volt szerszámozva. A lovat körülvevő vaspántokból, 8melyek valamely bőrtakaróval voltak összefüggésben, csupán egy darabka került elő; a lóra alkalmazott pánczéllemezekből pedig három darab maradt fenn. A lelet többi tárgyai a lócsontok alatt egy vörös alapanyagú, de szürkére festett korongolt urna körül voltak elhelyezve. Az urnában, hamuval keverten, csontmaradványokat találtak. Az urna körül a következő tágyak feküdtek: két egyenes pengéjű, kétélű vaskard hüvelyben; egy ívben hajló élű vaskés; egy rúgós vasolló; öt levélalakú vaslándzsa és lándzsatöredék; egy vashuzalból való kéttekerületű karperecz; egy zabla és egy ismeretlen rendeltetésű, köpűs vaseszköz. A kardok és a lándzsák eredetileg többrétbe voltak összehajlítva s az égetés jelei mutatkoznak rajtuk. A lelet, a közép La-Tčne-kor jellegével bír. A tárgyakat a vármegyei muzeum őrzi.
1905-ben Regőczén is találtak egy kelta sírfészket. A lelet helye Regőczétől éjszakra, a bajai országút mellett, az Idina-vize fölött, az e környéken található legmagasabb buczka tövében fekszik. E helyén Bessenyei Lukács odavaló gazda szőlő alá rigoloztatott, miközben a munkások 2 1/2 láb mélységben, egy 13.2 cm. magas, 67 cm. szájbőségű, 5 cm. széles talppal és 37 cm. kerülettel bíró, vörösre égetett urnát találtak. Az urna mellett egy háromrétbe hajlított vaskard és egy két-tekerületű vaskarperecz is volt. E tárgyak mellett, a sírban, állítólag még egy ollót és egy zablát is találtak, de ez utóbbiak elkallódtak. A kard teljes hossza 92 cm., melyből a markolatra 16 cm. jut; szélessége 5 cm. A penge markolat előli része, csúcsban végződik, alsó része pedig körívben van szabva. A kézvédő rudacska, a kardpenge tövének megfelelőleg, szintén csúcsalakot ölt. A karperecz kétfordulatú spirális sodrony, melynek egyik vége hegyben, a másik pedig tompán végződik. Átmérője: 8.2 cm. A leletet több bronztárgy-töredék és üveggyöngyszcm egészíti ki. A bronzok csoportjában egy fibula-tű csavarrésze, egy csattrészlet, egy karikatöredék, néhány lemezdarabka, s több öntvénycseppecske foglal helyet. A leletet még néhány szürke edény-cserép és egy grafitos agyagból való edényperem egészíti ki.
A leírt urna-sírokon kívül ma már több, csontvázas cirokból álló temetőt is ismerünk. Ezek közé tartoznak az ú, n. tumulus-temetők vagy halomsírok. A sírhalmok alá való temetkezésnek a kelták korából fennmaradt emlékeit különösen déli Németországban találjuk. E korból származóknak bizonyultak a madarasi tumulusok is. E halmok a községtől délre, a Kígyós mellett elterülő közlegelőn vannak. A csoport 72 sírdombból áll. A dombok szorosan helyezkednek egymás mellé. Magasságuk 1/4 és 5 m. között váltakozik. A sírokból Roediger hatot megásatott. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a sírokat már korábban kirabolták. A halmokból S-alakú vastárgyak-, vaslándzsa- és tegeztöredékek, továbbá csigahéjból és szurokból való gyöngyök; egy ólomból való orsógomb, ezüst karperecz-töredék, egy szürkés bögre és különféle vaseszköz-maradványok kerültek felszínre. Bátmonostoron egy kertben és a Csacsihegyen is találtak kelta-kori sírfészkeket, melyekből egy tűzben összehajlított kard, egy lándzsa, olló, kés és lószerszámdíszek kerültek a Borsai-féle gyűjteménybe.
Kelta-kori leleteket tartalmazott a nemesmiliticsi hármashalmok egyike is, melyet a Vármegyei Tört. Társulat megbízásából, Karagics István ásatott fel. Benne egy La-Tčne-ízlésű, nádlevélalakú, köpűs vaslándzsát és egy előre görbülő vaskéspengét talált. Weigang János, az apatini ásatások során, a „római sáncz” környékén is talált egy lándzsa-töredéket; a téglagödrökben pedig egy sisakrészletet (paizstudort?) és egy kettős vaskést. Hasonló csavart nyelű, kétpengéjű kelta vaskéseket Dávodról, Bácsból, Bátmonostorról és Bácsborsódról is ismerünk. Gomboson a régi kivágott erdőrészben is találtak három ilyen kelta kést; Szilágyin pedig egy keltakori vaskardpengét.
A kelták uralmát a Kr. e. II. század második felében a rómaiak kezdték megzavarni. Ez időben a Duna és a Tiszaköze a dákok birtokában volt. A hosszantartó küzdelmekben, Kr. sz. első százada vége felé (71-ben), a kelták függetlensége megtörött s földjük Pannónia névvel római tartománynyá lett.
