1. A honfoglalás és a vezérek kora.
1. A honfoglalás és a vezérek kora.
Bács-Bodrog vármegye, a mai Baja, Jánoshalma és Szabadka homokjától, le egészen a Tisza torkolatáig lapályos föld; csak éjszaki felében emelkedik ki félköralakban a síkságból egy széles, hullámos földhát, a Telecska, világosan megjelölve a határt, a meddig egykor a Duna és a Tisza hullámai terjedtek.
Míg a Telecskától határolt terület vízben szegény, addig az attól délre eső mélyebb lapály annál vízdúsabb.
Ennek a vidéknek sajátságos jelleget adnak a telecskai dombok és homokbuczkák aljában fakadó erek, (a Kígyóér, Bácsér, Kőrösér, Mosztonga, Jegricska, Nagytara, Bélabara, Csíkér stb.) a Duna és a Tisza partjain elterülő mocsarak, a szigeteket alkotó mellékágak, valamint a Szabadka melletti palicsi tó és az ettől keletre fekvő Ludastó, melyek mindmegannyi maradványai annak az édesvizű tengernek, mely egykor az egész Alföldet elborította.
Az egész vidék, de különösen annak déli része, rendkívül termékeny; folyói halakban bővelkednek, legelőin dúsan tenyészik a kövér fű, s így érthető, hogy e terület már a legrégibb időkben is alkalmas helyül kínálkozott a letelepedésre, a halászattal és marha-tenyésztésel foglalkozó nomád népeknek.
Római emlék e területen igen csekély maradt fenn, a mi világos jele annak hogy e vidék kis területe volt római uralom alatt és az is rövid ideig.
Kik lakták tehát az országnak ezt a részét, mikor a magyarok a IX. század végén ideköltöztek?
