A vármegye nemzetségei.
A vármegye nemzetségei.
Arra a kérdésre, hogy mely nemzetségek szállották meg először és vették birtokukba e vármegye területét, csak legrégibb okleveleink nyújtanak némi halvány adatokat.
A vármegye legrégibb birtokosainak a Bancsa, Botond, Haraszt és a Vaja nemzetségeket kell tartanunk. A Bancsa nemzetség egyike azoknak, melyek a Duna és a Tisza közén telepedtek le. Ősi fészke az egykori Bancsa helység, Bács és Parraga között, a tovarisovai határ éjszaki szélén, továbbá Orbászpalotája, a mai Verbász. A nemzetség tagjairól azonban csak 1213-tól kezdve vannak okleveles adataink. Ekkor lép fel Orbász comes és ennek testvére Beke. E nemzetség előkelő helyet foglalt el, tagjai közül többen viseltek magas egyházi méltóságot, s birtokai még a XIII. században is összefüggő egészet alkottak, melyek megannyi bizonyítékai, hogy azokat az első foglalás jogán bírta. (Karácsonyi János: Magyar nemzetségek I. 197.)
A Botond-nemzetség őse-Anonymus szerint – Botond apja, Kölpény volt, kiről a Névtelen jegyző azt állítja, hogy Árpád fejedelemmel rokonságban állott. E Kölpény emlékét a mai Kölpény (azelőtt Kulpin) helység őrizte meg, mely a XIII. századi oklevelekben Cwlpwn, 1345–1418 között pedig Kulpi, vagy Kölpi név alatt fordúl elő. Kölpény a Vajas-ér mentén, a Bodrog vár (talán inkább Bács) környékén telepedett le.
A Botond nemzetség azonban, a ránk maradt oklevelek szerint, már a XIII. században a Dráva és a Száva között élt, körülbelül azon a helyen, a hol ugyancsak Kölpény a mai Kupinovo várat a Száva partján (a Szerémségben) építtette. Miután pedig tudjuk, hogy Szent István király uralkodása alatt Szalánkeméntől Illokig még a Duna volt az ország déli határa, kétségtelen, hogy a Botond nemzetség a ma Szerémvármegye területén csak Szent István uralkodása után telepedhetett le.
34Anonymus előadása szerint, ez a nemzetség még az ő korában, a XII. században is előkelő birtokos volt, mind a Bácskában, mind a Dráva és a Száva közén is.
Okleveleink e nemzetséget illetőleg még a következőkről tudósítanak: 1231-ben élt egy Botond nevű nemes ember, a kinek anyja Szond helység egy részét bírta. Ettől nem messze éjszakra fekszik Köllyüd (ma Küllőd, azelőtt Kollut) ennek 1305-ben egyik földesura, Bolyár fia Bathond volt. (Karácsonyi i. m. I. 273.)
A Haraszt nemzetség, mely a régi Bodrog vármegye területén telepedett le, tiszamenti birtokait szintén az első foglalás jogán bírta. Ősi fészke a mai Magyarkanizsától délre eső Felső-Adorján volt, a hol egykor az e nemzetségtől alapított monostor állott. Hogy azonban e nemzetségnek a Duna mellett is lehettek birtokai, azt a mai Gádortól félórányira eső Haraszti (ma Rasztina) nevű puszta is bizonyítja, bár okleveles adatokkal ezt nem tudjuk igazolni, mert a legrégibb ránk maradt oklevél szerint Haraszt 1333-ban már Drugeth János nádor birtoka; de miután e család Nápolyból Róbert Károly királylyal vándorolt be hazánkba, neki ez csak szerzett birtoka lehetett.
A Vaja nemzetség a XIII. században szintén a mai Szond vidékén volt birtokos. Alkalmasint e nemzetség is azon Vajas folyó mentén telepedett le, a melyről már Anonymus megemlékezik és a mely alkalmasint azonos a tihanyi apátság alapítólevelében is előforduló Vajas folyóval. Közvetetlen adataink e nemzetségről azonban csak 1229-től kezdve vannak. A nemzetség egyik öreg tagja volt Mohor, a kit 1242-ben a tatárok megöltek. Fia Jakab 1229-ben nagyanyja leánynegyede fejében Szondot bírta. Fiai a tatárdúlás alkalmával rabságba estek, honnan csak az egyik, egy Hippolyt nevű, menekült meg 1244-ben. (Karácsonyi i. m. III.)
A honfoglaló magyarokon és a meghódolt szlávokon kívül még a következő népelemek telepedtek le a vármegye területén az Árpádok korában.
