Szláv törzsek.
Szláv törzsek.
De az avarokon kívül még szláv népek is voltak e vidéken; mert arról is van tudomásunk, hogy már a honfoglalás előtt az Alföldön számos apró szláv ország keletkezett, melyek a szláv patriarkalizmus elve szerint családfők alatt állottak. Egy ilyen szláv tartomány lehetett a mai Bács-Bodrog vármegye helyén a bodrikok, vagyis a keleti obotriták független törzse is, melyről szintén említést tesznek forrásaink.
A létért való folytonos harczoknak e küzdelmes idejében az egyes néptörzsek kénytelenek voltak már meghódított szállásaikat és területeiket földsánczokkal megerősíteni, hogy tanyájukat az ellenséges támadások ellen megvédelmezhessék. Így tettek már az avarok is. Őket azután a szlávok utánozták, 31a kik szállásaikat szintén földből készített sánczokkal kerítették be, a hol pedig már ilyeneket találtak, azokat a maguk számára felhasználták.
Részletek a gombosi avarkori leletekből.
A szeghegyi és bajai avarkori sírleletek.
A mai Bács-Bodrog vármegye területén, különösen a folyók mentén, számos ilyen földvárat találunk, melyeket részben az avarok, részben a szlávok építettek. Ezek mindegyike egy-egy telep volt, melyeket a honfoglaló magyaroknak egyenként kellett az ellentálló szlávoktól elfoglalniok. Ilyen földvárak voltak: Bodrog, Bács, Békavár (Küllőd), Becse, Kisdi, Szelénd, Szabadka és a mai Zombor, melyeket a magyarok a bodrikoktól hódítottak meg. (Šafarik.)
Hogy e várak már a XII. században is fennállottak, sőt hogy régiségök már ez időben a köztudatba is átment, ezt az is bizonyítja, hogy már Béla király névtelen jegyzője is, mint régi várakról emlékezik meg róluk.
Hogy a szlávok már a honfoglalás előtt e területen tartózkodtak, arról a mai napig is fennmaradt számos helynév tanúskodik, melyeket a magyarok a szlávoktól egyszerűen átvettek és megmagyarosítottak.
Szláv eredetű helynevek: Bács, melyet Stelzer az ó szláv bastina szóból származtat, mely régi iratokban szláv férfinevet is jelentett. A szláv bodrikoknak egy nagyobb telepe volt itten, melyet a magyarok elfoglalván, nevét megtartották és nevezetesebb helyként, a körülötte fekvő vidék középpontjává tették. (Iványi István Bács-Bodrog várm. helynévt. III. 3.)
Hasonlókép szláv eredetre vall a Bodrog név is, mely helyet Safarik szerint a magyarok vagy az itt talált bodrikok után nevezhettek el Bodrognak vagy pedig a várat a már használt Bodrog névvel vették át tőlük. Bodrog névvel már II. Endrének a tihanyi apátság részére kiadott megerősítő levelében is találkozunk. (1211.) Ebben említés van egy Budrik nevű halastóról (in partibus Bodrug), melynek birtokában IV. Kelemen pápa 1266-ban megerősíti az apátságot. (Századok 1881. 582–83.)
Szláv eredetű még Bélikút = fehér vagy világos szöglet, Tavankút, ma puszta Szabadka határában = sötét szöglet, Coochka = Kucska, vagyis nyőstény kutya, e várföldet, a mint alább látni fogjuk, IV. Béla király 1277-ben a bélakúti apátságnak adományozta. (Wenzel: Árpádkori új okmt. VII. 29.)
Pest, a mai Illokkal szemben, 1237-ben már fennállott; a név a szláv pesek = durva szemű homok szóból képződött. Baracska, mely első ízben Róbert Károly királynak egy 1318-ban (1322-ben) kelt adománylevelében fordul elő, a szláv boru = fenyűfagyökböl alakult, Böki vagy Buki (ma Dunabökény), a buku = bükkfa gyökből. Kahol (Kabul) helynév egy 1301-ben kelt oklevélben fordul elő, szintén a szláv kobola szóból képződött, mely szó magyarul lovat jelent. Szláv eredetre vallanak még Pordánez (Bács környékén), mely egy 1308. évi, Gerecz (a régi Bács vármegyében), mely egy 1334-iki oklevélben említtetik, valamint egy 1410-ben említett, talán Doroszló környékén előtűnő) Mazalócz nevű helység is.
A magyar nemzet 895. év késő őszén szállotta meg a Felső-Tisza vidéket, azonban a bekövetkezett téli időszak miatt csak 896. tavaszán folytathatta előnyomulását a Duna felé.
