A főispáni tisztség.
A főispáni tisztség.
A vármegye élén a főispán állott. E tisztség, mely a várispánságból fejlődött az Anjouk uralkodása alatt mindegyre jobban átalakúl. Minden vármegye főispánja maga a király, a ki végrehajtól hatalmát a főispánok útján gyakorolja. Ennek következtében a főispáni tisztet a király adományozza; de e tisztség csak ideiglenesen száll át az adományosra, mert az ismét visszaháramlik a királyra, mihelyt ő azt visszavonta.
Közvetetlenül a tatárjárás után Bács vármegyében István ifjabb király hívei viselték a főispánságot, a kik egyúttal az ifjabb király udvari főemberei voltak, mint Pécz nembeli Dénes 1263-ban, az ifjabb király nádora, Málczai Pál (1269–72.) ki egyúttal bodrogi főispán. Később V. István és IV. László király uralkodása alatt, a bácsi főispánok egyszersmind a legmagasabb közjogi és udvari méltóságokat töltötték be, mint Brebiri Joakim 1272-ben egyúttal tótországi bán, István 1275-ben egyúttal királyi főétekfogó, Móricz 1283-ban királyi tárnokmester volt.
Az Anjouk uralkodása alatt működött főispánok még más vármegyékben is viselték a főispáni tisztet, mint Nekcsei Demeter, a ki egyúttal Trencsén, Logret fia János, a ki Bodrog, Valkó és Baranya vármegyék főispánja és macsói bán is volt. Ez időtől kezdve egészen a XV. század közepéig a vármegye főispáni tisztét legtöbbnyire a macsói bánok töltik be.
