A várbirtokok elidegenítése.
A várbirtokok elidegenítése.
Alig kétszázados fennállás után a várszerkezet bomlásnak indult. Az Imre király és Endre között kitört testvérharcz alatt, az előbbi, hívei számát szaporítandó, számos várbirtokot elidegenített. Még pazarabbúl bánt II. Endre a várbirtokkal. Az ország zilált pénzügyi helyzetében nemcsak híveit elégítette ki a várjavak adományozásával, de elvállalt kötelezettségeinek is többnyire a várjavak lekötésével tett eleget. 1218-ban nejének, Jolánta királynénak nászajándékúl adta a bodrogi vár összes jövedelmeit (Theiner Mon. I. 13.), mely ez időtől kezdve, Nagy Lajos király uralkodásáig, a királynék ellátására volt rendelve. II. Endre a bácsi várföldekből a székesfehérvári János-lovagoknak is számos birtokot idegenített el; többek között a tiszamenti Becsét is, melyet azonban Béla ifjabb király 1228 után, midőn az elidegenített várjavak visszavételéhez hozzáfogott, csakhamar tőlük elvett. Azonban bármily erélylyel lépett fel IV. Béla király az elidegenített várbirtokok visszaszerzése érdekében, azért még ő maga is számos várbirtokot adományozott el. Midőn 1237-ben, a bélakúti cziszterczita-rendű apátság részére az adománylevelet kiállította, a bácsi vár tartozékai közül Sávárt, a bodrogi várföldek közül pedig Aranyádot (Oronati, Aranat) Kucskát (Coochka, a mai Újvidék határában) és Pirost az apátságnak adományozta. Ez utóbbiakat azért, mert messze feküdtek a vártól, s kezelésük kényelmetlen volt. (Wenzel VII. 29.) 1238-ban visszaadta a székesfehérvári János-vitézeknek Becse várbirtokot és a bizonytalan fekvésű Halász bodrogi várföldet. (Fejér i. m. IV. 1. 105.)
IV. Béla király a várintézmény megszilárdítása és a várjavak visszafoglalása érdekében még egy utolsó kísérletet tett a tatárdúlás után. 1256-ban megjelentek minden vármegyében a királyi bírák, hogy a birtokügyekben ítélkezzenek és a birtokviszonyokat szabályozzák. Bodrogban Roland nádor pozsonyi főispán, valamint bírótársai: Tamás kalocsai érsek, Olivér szerémi püspök, András bácsi ispán működtek. (Wenzel VII. 436.) A kiküldött bíróság a bácsi várjobbágyok kérelmére 1256-ban Demeter comes fiától, Sándortól visszavette az egykor a bodrogi várhoz tartozott Szónok (Zounuc) várföldet, mely azelőtt a bácsi várjobbágyoké volt. (Pesty Frigyes: Várispánságok 177.) De IV. Béla király ekkor elnézőbb volt a bíróságnál, mert elrendelte, hogy a várjobbágyoknak megítélt várbirtokból négy eke földterület Demeter comes fiának, Sándornak visszaadassék.
A IV. Béla és fia István, ifjabb király között kitört viszálykodások alatt az egykor nagykiterjedésű várjavak utolsó maradványai is veszendőbe mentek. István ugyan, kinek uralma alá Bács és Bodrog is tartozott, bőkezűen jutalmazta híveit. Marczel fiait, Kelemen és Márton bácsi várjobbágyokat, a kik őt az atyja elleni hadjáratokban segítették, felmentette a várjobbágyság alól s az ország nemesei sorába emelvén őket, 1263-ban nekik adta a mai Szilbács mellett fekvő Keszi nevű bácsi várföldet, melynek birtokába még ugyanebben az évben be is iktatta őket. E várföld kiterjedését könnyen elképzelhetjük, tudva azt, hogy területén nyolcz falu keletkezett, és miután ezek mindegyike külön birtokosától kapta melléknevét, azokat egymástól meg is különböztették. E nyolcz helység a következő: Szent-Iván-Keszi, Boldogasszony-Keszi, Sávoly-Keszi vagy Boul-Keszi, Kereszténytelke, Egres, Szent-Péter, Kastélyteleke, Matyuka-Kürth. E nyolcz faluból ma csupán Bulkeszi maradt fenn. (Karácsonyi: i. m. III. 175. Fejér IV. 3.156. Századok 1875. 651.) 1264-ben István, András comesnek, Iván fiának adja Ond és Petend, 1267-ben pedig Dominicus Graecus testvérének, Márknak, Horlai és Kér bácsi várföldeket. Ennek a két várföldnek a határa keletről Irg (talán Ireg) volt. Kér a mai Ókér lehetett. (Pesty Frigyes i. m. 181.)
Bár mindkét várszerkezet még a XIII. században elenyészett, a bodrogi várbirtokok emléke még a XIV. század közepén is fennmaradt. 1330-ban Róbert Károly király Negyven (ma Nagyfény, Pacsértől keletre) helységet Tamás mesternek, 37a csonkakői várnagy fiának adományozván, az adománylevélben megemlíti, hogy e birtok egykor várföld volt. Még később, 1348-ban, a bácsi káptalan, Egyházas-Atya határjárásánál is megjegyzi, hogy ez egykor a bodrogi várföldekhez tartozott. (Pesty Frigyes Várispánságok tört. 187–189.)
Összegezve a rendelkezésünkre álló adatokat, a bácsi és a bodrogi várhoz a következő birtokok tartoztak
