Bács és Bodrog vármegye egykori területe.
Bács és Bodrog vármegye egykori területe.
A vármegye az egykori bácsi és bodrogi várszerkezetből alakult és területének magvát a hajdani várbirtokok adták. Később e terület lassan-lassan gyarapodott, de az egész középkoron át nem érte el a mai vármegye kiterjedését.
A régi Bodrog vármegye a Duna mentén a mai Pest vármegyei Bogyiszlótól kezdve egész Apátiig (ma Apatin) terült el. Területe mélyen belenyúlt a mai Pest vármegyébe egész Nádudvar és Bogyiszló vidékéig, melynek határában feküdt Dalacsa és Szántó (ma puszta). Innen egész Apátiig, mely már Bács vármegyéhez tartozott, nyugatról a Duna határolta. Aranyostól kezdve az egykori Hájszentlőrinczen és Szent-Györgyön át keletre húzódhatott a vármegye határa, mely azonban a mai Sztapártól kezdve éjszakkeleti irányt vett Pacsér és Bajmok felé, melyek a legszélső Csongrád vármegyei helységek voltak. Bajmoktól a 41vármegye éjszakkelet felé kiszélesedett és határa Szabadkától kezdve, – mely szintén Bodrog vármegyéhez tartozott, – a mai Jánoshalmán és Pestszentistvánon át Szántóig ért. (Csánki Dezső i. m. II. 184–85.)
Hamvveder és két kelta kés Gombosról és kelta lovas-sírlelet Hódságról.
Népvándorláskori lelet Szabadkáról. (Takácseszközök és csattok.)
Bács vármegye a Duna–Tisza közén, körülbelül a mai Ferencz-csatornától délre terült el. Éjszaki határa Apatintól kezdve a mai Ósziváczig, innen pedig a mai Bajsán át Óbecséig terjedt. E határ azonban sohasem volt állandó, hanem a régi Csongrád vármegye rovására folyton változott. 1468-ban Györgyént (ma puszta Szabadka határában), Bajmokot, Pacsért, Napfényt (Nagyfény puszta) és Csantavért (Csontafejér), 1447-ben pedig Veresegyházát (ma puszta Szabadka határában) is Bács vármegyéhez számítják, pedig ezek 1462-ben és 1520-ban Csongrád vármegye területéhez tartoztak. Bajcsot (ma Bajsa) hol Bács, hol pedig Csongrád vármegyéhez csatolták; innen délkelet felé Hegyest (ma Kishegyes), Szeghegyet és Feketehegyet (Bácsfeketehegy) inkább Csongrádhoz, Devecsert (ma puszta Szenttamás fölött) pedig Bács vármegyéhez számították. Kutas puszta 1520-ban Csongrád vármegyéhez tartozott, ellenben Kétfülű (Kétvillo), Vizes (Kishegyes és Péterréve között), továbbá a tiszaparti Peszér, Perlek (Óbecse határában) és Péterréve egy 1440–1441-ben Várdai Miklós részére kiadott adománylevél szerint, Bács vármegyéhez tartoztak. A XVI. század elején a ma is fennálló Tavankút, Bajmok, Pacsér, Bajcs, Hegyes, Szegegyház, Soprony, Devecser, Perlek, Péterréve, Túrol, Mohol és Peszér helységek, illetőleg puszták, úgyszintén az e vidéken feküdt, de a török hódoltság alatt elpusztúlt Asszonyfalva (Peszértől nyugatra), Báka, Beter, Csicsanicza, Csíkod, Kevi, Kőkút, Füles, Himesegyház és Szentmiklós csongrádvármegyei helységek voltak. (Csánki Dezső i. m. II. 131–132. Zsilinszky Mihály Csongrád várm. tört. I. 83. 1.)
A XV. század második felében Csongrád vármegye viszont Bodrog rovására gyarapodott. Szabadka, mely az 1391–1464. közötti években Bodrog vármegye kiegészítő része volt, az 1464–1519. években Csongrádhoz tartozott. A Bács és Bodrog vármegyék határán fekvő Tapolcza és Szent-Pál helységeket még Mátyás király Bodrog vármegyébe kebelezte; mindamellett Bács vármegye e helységekre is kiterjeszti hatóságát, míg végre 1499-ben II. Ulászló király e két helységet, Czobor Imre és Márton kérelmére, újból Bodrog vármegyéhez csatolta és elrendelte, hogy Bács vármegye a Czobor családot e helységek birtokában többé ne háborgassa. (Orsz. Lev. Dl. 22505.)
Az előadottakból láthatjuk, hogy a mai Bács-Bodrognak, a mai Martonostól le egészen Péterrévéig terjedő, tiszamenti része, mely eredetileg a csongrádi várszerkezet tartozéka volt, az egész középkoron át sem Bács, sem Bodrog vármegyéhez nem tartozott. E feltevésünket támogatja az egyházi beosztás is, mely többnyire a Szent István-korabeli állapotokat tűnteti fel. Ez a terület egyházilag a szegedi főesperességhez tartozott, mely a fennmaradt legrégibb okleveles emlékek szerint 1199-ben már fennállott és a mai Bács-Bodrognak azt a részét foglalta magában, mely Szabadka, Bajmok, Pacsér és Zenta határai között fekszik. (Zsilinszky M. i. m. I. 52.)
