Bodrogi és bácsi főispánok.
Bodrogi és bácsi főispánok.
Bodrog vármegye élén a tatárjárás után 1269-ben a Guthkeled nembeli Málczai Pál állott. Őt követi a Csák nembeli Ugron, macsói bán, Szerém vármegye főispánja. Ő nyitja meg a macsói bánok sorát a vármegyei főispáni méltóságban.1274-től kezdve az egész középkoron át szinte szakadatlanúl a macsói bánok állanak a vármegye élén, a kik e tiszten kívül a bodrogi, szerémi, valkói, néha a tolnai, baranyai, sőt a somogyi főispánságot is betöltötték. A XIV. század elején e vármegye főispánjai országos nevű férfiak sorából kerültek ki, a kik döntő befolyást gyakoroltak az események alakulására, mint a Guthkeled nembeli Maróthi Mihály, a Héder nembeli Henrik, szlavon bán, az ugyane nemzetségből származott János, a Tamási család őse, a ki Bodrogon kívül Somogy, Tolna és Baranya vármegyék főispánja is volt. A XIV. század elején (1312) Garai Pál foglalja el a főispáni széket, és ettől az időtől kezdve, a XIV–XV. században a Garai és Ujlaki családok tagjai felváltva kormányozzák a vármegyét.
A XIV. század végétől, midőn egyszerre ketten viselték a macsói báni méltóságot, a vármegyének is két főispánja volt. Mint Maróthi János és Perényi Péter 1397-ben, Ujlaki Imre és László 1410-ben, Ujlaki István és Lévai Cseh Péter 1428–29-ben, Garai László és Ujlaki Miklós 1438–41-ben; Ujlaki Miklós 1438-tól hihetőleg 1473-ban bekövetkezett haláláig viselte a főispáni tisztet.
Ujlaki hosszú, fényes, nem minden önzéstől ment pályáján magas méltóságokat töltött be: macsói bán, erdélyi vajda, majd Bosnyákország királya lett. E közel 35 évre terjedő időszak alatt Ujlaki a macsói bánságban másokkal osztozott. 1444–47-ben Garai László, 1466–67-ben Szokolyi Péter viselték vele együtt a bánságot és a bodrogi főispánságot is. (Csánki D. i. m. II. 227.) Ujlaki országos elfoglaltsága miatt nem intézhette maga az ügyeket Bodrog vármegyében, ezért helyetteseket (főispáni helytartókat) rendelt, a kik nevében végezték a főispáni teendőket. Egy 1442 deczember 17-én Győrött kelt rendeletében, midőn a Tőttös Lászlótól elvett lovak visszaadása iránt intézkedik, Nagyvölgyi László macsói al-bánt és Lekcsei Sulyok György nándorfehérvári kapitányt nevezi meg, mint a kik Bács és Bodrog vármegyékben a főispánhoz tartozó ügyek végzésével megbízattak. (Gróf Zichy Okmt. IX. 48.) 1451-ben ismét Nagymeghi László viczebán képviseli Ujlakit Bodrogban. Ő ád ki Bodrog vármegye alispánjaival és szolgabíráival együtt bizonyítványt arról, hogy Décsanóczi Gergely deák Töttös Lászlótól a tárnoki részbirtokot elfoglalta. (U. ott IX. 437. 449. 458.)
Mátyás király uralkodásanak vége felé Kinizsi Pál temesi gróf, majd utóda Somi Józsa viselték a főispáni tisztet, míg 1498-ban Ulászló király Czobor Mártonra és Imrére bízta a vármegye kormányát, s ez időtől a mohácsi vészig e család tagjai viselték e vármegyében a főispáni méltóságot.
