A szerbek csatlakozása a lázadókhoz.
A szerbek csatlakozása a lázadókhoz.
Az általános zavart még fokozta az a körülmény, hogy Szilyánovics szerb deszpota, alkalmasnak találván az időt a szerb nép függetlenítésére, élére állott a a dunai naszádosoknak, a kik a pórokkal együtt versenyezve törtek a nemesek birtokaira. Borbás pap pórhadát is a Szilyánovicshoz szító péterváradi naszádosok szállították át a Dunán. A szerbek közül különösen egy Nagy Radoszláv 77nevű martalócz tette nevét rettegetté, a ki Titel környékén pusztítva, átkelt a Tiszán és Dózsa György hadaihoz csatlakozott.
A pusztítás és öldöklés e napjaiban Báthori István, Oláh Balázs és Nagy (másként Krupczi) Gergely nándorfehérvári vicze-bánok, a nándorfehérvári és a szabácsi várőrség élén, Péterváradnál átkeltek a Dunán és a Baksafalvánál (a mai Ujvidék tájékán) táborozó Nagy Antalt heves ütközet után hátrálni kényszerítették. Nagy ekkor Szeged felé vette útját, hogy Dózsa György hadával egyesüljön. Oláh Balázs és Nagy Gergely seregei azonban, a hozzájuk csatlakozott nemességgel folyton gyarapodván, Ó-Becse környékén szétverték Nagy Antal hadát, úgy hogy a vezér csak kevés számú pórral tudott a Perlek faluban levő templom czintermébe menekülni, hol őket legott ostrom alá vették. Oláh Balázs ekkor felszólította a czinterembe menekült pórokat a meghódolásra. Ezeknek legnagyobb része erre megszökött, Nagy Antal pedig Oláh Balázs kezeibe került, a ki őt meglánczolva Nándorfehérvárra szállította, honnan később Budára vitték, a hol felnégyelték.
Míg Oláh Balázs a Tiszánál semmisítette meg Nagy Antal hadát, azalatt Lindvai Bánffi Jakab Bács várát mentette fel az ostromzár alól. A Lőrincz pap vezérlete alatt álló pórokat Szapolyai János lovassága Baranyába szorította.
Oláh Balázs és Nagy Gergely most a Tisza mellékéről Bodrogba vonult. Hozzájuk csatlakozott a szerbekkel, az álnok Szilyánovics deszpota is, a ki, midőn a pórlázadás sorsát veszni látta, a nemességnek ajánlotta fel szolgálatait. Oláh Balázs Hájszentlőrincznél utólérvén Borbás pap pórhadát, azt rövid küzdelem után szétverte, mire a szerbek a helységet felgyújtották és Borbás papot lánggal égő öltözetben a toronyból levetették.
A szerbek segítsége azonban nem vált a nemesség hasznára, mert ezek még nagyobb pusztításokat vittek véghez, mint a lázadó pórok. Így egy szemtanú, Veráncz Antal elbeszélése szerint, a Perleknél összegyűlt szerbek is rémítő kegyetlenségeket követtek el.
A szerbek vakmerőségéről tesz tanúságot a következő eset is. Midőn Bornemisza János, a trónörökös nevelője, a bodrogi pórok egy részét a királyi hadakkal szétverte, Madarasnál ütött tábort. Nemsokára ide érkeztek az Enyingi Török Imre és Paksi Mihály nándorfehérvári viczebánok vezérlete alatt álló szerb segédcsapatok is. Ekkor a szerbek azt követelték Bornemiszától, hogy hadi érdemeik jutalmául engedje át nekik Szeged városát szabad prédálásra.
Csak az urak lélekjelenlétének köszönhető, hogy a szerbek rögtön Szeged alá nem vonultak. Végre Enyingi Török Imrének erélyes fellépésével és gazdag ajándékok adásával sikerült a szerbeket a Szerémségbe való visszatérésére rábírni.
Szilyánovics István azonban Borbál pap hadainak szétverése után levetette álarczát és ismét támadólag lépett fel. Mikor a nándorfehérvári őrség, Hájszentlőrinczről visszatérőben, Péterváradnál át akart kelni a Dunán, Szilyánovics a sereget megtámadta, a póroktól elvett zsákmányt tőlük elrabolta és azt Szalánkeménbe vitetvén, katonái között szétosztotta. De Szilyánovics csakhamar meglakolt e merész tettéért, mert Török Imre, a nándorfehérvári bán, értesülvén a történtekről, Szilyánovicsot maga elé Nándor-Fehérvárra rendelte, a hol az megjelenvén, a bán elfogatta és felnégyeltette. (Márki Sándor: Dózsa György és forradalma. – Zsilinszky Mihály: Csongrád várm. tört. I. 160–161: – Érdújhelyi Menyhért i. m. 76. – Szentkláray J. i. m. 79. – Évkönyv III. 140. II. 156. XVI. 55. – Veráncz munkái II. 7–10.) A szerb deszpota kivégzése után a király Révai Istvánt, Bács vármegye egyik leggazdagabb birtokosát, nevezte ki a naszádosok kapitányának, a kinek nagy érdeme, hogy a péterváradi hajórajt, Szilyánovics álnoksága ellenére, annak kivégeztetése után is meg tudta tartani a magyarok iránt való hűségben és így megmentette a szétzülléstől.
A pórlázadás leverése után a nemesek haragja a jobbágyok ellen fordult és nem egyszer kegyetlen bosszúban is nyilvánúlt. Így Kenderesi András, bácsi nemes úr, jobbágyai homlokára tüzes keresztet süttetvén, úgy bélyegeztette meg őket, mint juhokat szokás. (Iványi Istv. Szabadka tört. I. 46.)
