Gertrud királyné megöletése.
Gertrud királyné megöletése.
II. Endre uralkodásának első éveiben a halicsi hadjárat vette igénybe az ország erejét. Halicsban ugyanis ez időben kihalt a fejedelmi család és II. Endre ekkor a volt halicsi fejedelemnek, Románnak tett ígérete szerint, ennek kiskorú fiát, Danillót ültette a trónra, kinek segélyére 1211-ben nagy sereget küldött Halicsba. E seregben volt Győre fia Péter (1207–1210. Gertrud királyné országbírája és 1210–1212. bácsi ispán) is, egyike a nagyvagyonú, tekintélyes uraknak. Így az övé volt Vásáros-Várad, a mai Péterváraddal szemben, továbbá Aranylábú falu, a két Zajold, Bivalyos és Ökörd, a hol ma a péterváradi majorság fekszik. (Pauler Gyula i. m. II. 65. Érdújhelyi Menyhért, Újvidék tört.) Péter valószínűleg a halicsi hadjárat alatt barátkozott össze Bánk királyné országbírájával, a Bór nemzetség ivadékával, mely barátság rá nézve végzetessé vált, mert míg II. Endre Halics megszerzése után járt, az alatt itthon napról-napra nőtt az elégületlenség a királyi udvar, Gertrud királyné és az őt környező idegenek jogtalanságai és túlkapásai miatt, míg végre a magyar urak véres megtorlásra határozták el magukat. Győre fia Péter, bácsi ispán, szintén résztvett 55amaz összeesküvésben, a melynek a királyné 1213-ban áldozatúl esett, sőt forrásaink szerint ő volt az, a ki – ekkor a királyné mellett tartózkodván, – reá a halálos csapást mérte. Gertrud testvére Bertold, akkor Bács és Bodrog ispánja, megmenekült.
A rémhírre, hogy nejét az összeesküvők legyilkolták, II. Endre csakhamar visszatért halicsi útjából, hogy az összeesküvők fölött törvényt üljön. Péter ispánt a király és a főurak gyűlése gyilkosként elmarasztalta; de mivel ellentállott, a király hívei rátörtek, elfogták, és mint mondják, karóba húzták, birtokait pedig elkobozták. E birtokok a koronára szállván, IV. Béla király 1237-ben azokból a bélakúti apátság részére nagyobb adományt tett. (Pauler Gyula i. m. II. 69.)
II. Endrét mélyen lesújtotta nejének halála. E nehéz napokban kiskorú fiát, Bélát, Salamon tárnokmesterre bízta, a ki, mint hű embere, odaadó szolgálataival kiérdemelte e bizalmát. Ezért Salamont még ebben az évben bácsi ispánná is tette, mely tisztséget ez időben csak a legmagasabb udvari méltóságoknak szokta adományozni. (Pauler Gyula i. m. II. 70.)
Berthold, meran-andechsi herczegre azonban rossz napok virradtak. Miután ugyanis őt tartották minden baj okának, a király a közvélemény nyomásának engedve, elvette tőle a bácsi és a bodrogi ispánságot. Csakugyan ebben az évben (1213) mind Bácsban, mint Bodrogban más viseli e tisztséget, az előbbiben Salamon, a ki 1215-ig maradt meg a bácsi ispánságban, az utóbbiban pedig a Szát nembeli Bars fia, Miklós nádor. Berthold azonban nem mondott le a kalocsai érseki javadalmakról. Egyidőre elment zarándokútra a győri és a veszprémi püspökök társaságában, de nemsokára ismét visszatért és elfoglalta főpapi székét. II. Endre megbocsátott neki, Magyarországban pedig akkor is gyorsan feledtek. (Millenn. Tört. II. 381.)
