Zsigmond uralma.
Zsigmond uralma.
Zsigmond, a kit a rendek időközben királylyá választottak, Garai Miklóst küldte a Horváthiak ellen. Garait a harczra a Mária királynő és családja iránt való hűségén kívül, a személyes bosszú is sarkalta. Előbb Horváthi Lászlót támadta meg, kinek hadait a Temesközben szétvervén, Bácson keresztül a Szerémségbe 65vonult. Itt Horváthi János lázadó vezért is legyőzte és Újlakot vette ostrom alá, melyet a Horváthiak Hédervári Kont Miklós unokáitól foglaltak el. Garai Újlakot is csakhamar bevette és a vár falai között rejtőző Laczkfi Imrét, András vajda fiát elfogván, Budára küldötte. (Millenn. Tört. III. 400.)
Mikor 1387 nyarán, Mária királynő börtönéből kiszabadúlt, már a délvidéki lázadás tüze elaludt.
Mária és Zsigmond bőkezűen jutalmazták híveiket. A két Garai testvér, Miklós és János, 1387-ben a lázadó Horváthiak javait nyerték jutalmúl Bács vármegyében, a derzsi prépostság kegyuraságával egyetemben. (Orsz. Lev. D 1. 7309.) A két vármegye élére Losonczi István szörényi bán és temesi főispán került, a ki Bácsban, már 1387-ben elfoglalta tisztét, de mint bodrogi főispánt csak 1390-től kezdve említik, a mikor egyúttal macsói bán is volt. Losonczi nagy erélylyel fogott az utóbbi évtizedek alatt megrendült köz- és vagyonbiztonság helyreállításához. 1391-ben Bodrog, 1399-ben pedig Bács vármegye közönségével tartott közgyűlést, mely alkalommal a vidék biztonságát veszélyeztető tolvajok, latrok, orgazdák és rablók felett ítélkezett. (Zichy Okmt. IV. 467. évkönyv XVI. 54. 1.)
