Bácsi városok.
Bácsi városok.
Az egykori Bács vármegye területén még a következő városi jellegű helységek voltak a középkorban: Arnat (Arnati), melyet 1391-ben Bodrog vármegyéhez, 1503-ban Bácshoz számítottak; vásárjoga volt és a kalocsai érsek földesurasága alátartozott. – Derzs, Bácstól éjszakra, a mai Hódság és Keresztúr irányában feküdt. 1486-ban oppidumnak – városnak – mondják és ugyanekkor Bács vármegye törvénykezési helye is volt. – Fonó, Szond tájékán feküdt. 1458-ban szintén oppidumnak írják az oklevelek. Ebben az évben Mátyás király elfoglaltatta s a kincstári birtokokhoz csatolta. Vámhely is volt. – Futak. 1456, 1464 és 1487-ben kelt oklevelek szerint oppidum, vagyis város volt. A XV. század elejétől kezdve a Garaiaké, később, 1487-ben, Corvin Jánosé volt. Vásárai messze földön híresek voltak, hova a Dunán a Fekete-tengerről is eljöttek az idegen kereskedők árúikkal. 1497-ben Izdenczi Benedek, felhasználva II. Ulászló erélytelen uralmát, Futakon harminczadhelyet állított fel. – Gyála, Vízigyála, kétségkívül a Duna mentén, Cséb és Kiszács vidékén feküdt. 1482-ben az oklevelek oppidumnak írják; ugyanekkor említik vásárjogát is. – Kisdivásárhely, a Duna mentén, Titelrévtől (Tüdőrévtől) nyugatra, mint a neve is mutatja, vásártartó hely. 1465-ben oppidumnak mondják, ekkor a Maróthiak birtoka. – Paraszti, 1486-ban Nagylucsei Orbán győri püspök és kincstartó közbenjárására heti és országos vásárjogot nyert. – Pest, a Duna mentén, Illokkal szemben. 1486-ban oppidumnak írják, ekkor Ujlaki Lőrincz birtoka volt. – Szond, Bács vármegye egyik legjelentékenyebb helysége. Piaczát már az 1231. évi oklevél említi. 1361-ben a királyné birtoka. Nagy Lajos király 1382-ben vámjával együtt az óbudai apáczáknak adja. Midőn 1394-ben a csázmai káptalan III. Béla király határjáró levelét átírta, Szondot oppidumnak mondja. 1406-ban kelt oklevélben szintén oppidiumnak, 1448-ban civitasnak mondatik. Kiváltságai révén főleg a XV. században számos iparos telepedett le Szondon. Tán egész Bács vármegyében itt volt a legtöbb iparos. 1434-ben egy Gallus nevű mészáros mester itt kórházat és szegényházat alapított. 1448-ból való az itteni csizmadiák czéhszabálya is. Vásárai híresek voltak. 1449-ben még Esztergomból is eljöttek a vásárjaira. Viszont a Szondi iparosok és kereskedők is eljártak az egész országba a vásárokra. 1456-ban a város lakosai menedéklevelet nyernek, hogy országszerte szabadon járhassanak. A város tisztikaráról Mátyás királynak egy 1459-ben kelt oklevele emlékezik meg. A király az itteni tisztikart zsarolásai miatt elcsapván, 1459-ben a városnak szabad tisztújításra ád engedélyt. 1466-ban királyi sókamara-hivatal is volt Szondon. A város lakosai kiváltságaikat az egész középkoron át megőrizték. Midőn Imreffi Mihály, a kalocsai érseki javak igazgatója és bácsi főispán Szond helység lakosait kiváltságaiban háborgatta (1521), a király rendeletet intézett Imreffihez, a melyben meghagyta, hogy a város lakosaival szemben, régi kiváltságaik alapján járjon el és őket oly szolgálmányokkal ne terhelje, melyek alól fel vannak mentve. – Telek a mai Pacsér és Csonoplya vidékén feküdt. 1494-ben oppidumnak mondják; ekkor a Vingárti Geréb család birtoka volt. (Csánki Dezső i. m. II. 136. – Zichy okmt. IV. 468. – Gr. Sztáray oklt. II. 302. 85Évkönyv X. 55. XVI. 51). – Titel. Egyike a vármegye legrégibb helységeinek. Egy 1480-ban kelt oklevél szerint városi kiváltságokkal bírt (Civitas Tituliensis). – Vásáros-Várad. Neve után ítélve, szintén vásárjoga volt. Azok közé a helységek közé tartozik, a melyek Petúr ispán, Gertrud királyné gyilkosának birtokában voltak. Béla király 1237-ben több más helységgel együtt a bélakúti eziszterezitáknak adta. Az 1267-ben kelt oklevél piaczát és az itteni révet is említi. Vásárai az egész középkorban nevezetesek voltak. Veráncz 1521-ben Ó-Péterváradjának nevezi. – Vaskapu. A mai Cséb környékén; a kalocsai érseké volt. 1461-ben városi jelleggel (oppidum) bírt. 1491-ben kelt oklevél azonban csak possessionak nevezi. A XV. század második felében, csere útján, a Garaiak és a Kishorváthok birtokába jutott, de 1491-ben II. Ulászló király tőlük elvette és 1491–1494 között az érseknek adta; 1505–1507-ben azonban ismét a Garai Bánffiak tulajdonában találjuk.
