Bodrogi városok.
Bodrogi városok.
A hajdani Bodrog vármegye területén, a középkorban, hosszabb vagy rövidebb ideig, a következő helységeknek volt városi kiváltságuk: Apáthi. Egy 1407-ben kelt oklevél oppidumnak mondja. Polgárai egy XV. század végéről kelt oklevélben szerepelnek. Városi kiváltságait az egész középkorban megtartotta. A kalocsai érsek birtoka volt. – Baja. Már a XV. század elején volt vásárjoga. 1406-ban Tőttös László panaszt emel a bátai apát ellen, mert ennek Szeremlyén lakó tisztjei, Tőttösnek 13 falujából a bajai vásárra tartó jobbágyait elfogták és Szeremlyénbe hajtották. – Bátmonostora. Hetivásárait már 1340-ben említik. 1466, 1482. és 1495-ben kelt oklevelek oppidumnak írják. – Bodrog. A hasonnevű vármegye székvárosa és legélénkebb forgalmú helye volt a középkorban. Ősrégi város. Vásár- és vámjogát, valamint a dunai révet, továbbá az ottani halastavakat és halásztanyákat még Szent László király adta a szentmártoni apátságnak. Ez adományt II. Endre király 1213-ban megerősítette, a bodrogi ispán azonban az apátságtól a vám-, rév- és a vásárjövedelmeket önhatalmilag elvonta; csak III. Honorius pápa erélyes sürgetésére nyerte vissza az apátság itteni birtokait 1226-ban. A vásárjogot még Róbert Károly király a Héder nemzetségből. származott Szekcsői Herczeg Péternek adományozta, a ki 1351-ben a vásárokat Daut (Dávod) nevű birtokára akarta áttelepíteni. Az 1341–1351. évi oklevelek civitasnak, 1408, 1468 és 1483-ban oppidumnak írják. Az 1522. évi dézsmalajstrom szerint 147 adozó lakosa volt, a kik, nevük után ítélve, mind magyarok voltak. Bodrog már a XIV. század közepén elvesztette erőd jellegét. Vára 1330-on túl már nem szerepel. Valószinüleg a Duna áradásai tették tönkre a várost is, mely a XV. század elejétől kezdve mindegyre veszít jelentőségéből, bár városi jellegét az egész középkorban megtartotta. Bodrog főhelye, ez időtől kezdve, Háj-Szent-Lőrincz lett. Háj-Szent-Lőrincz 1408-ban városi jelleggel bírt s egyúttal törvénykezési székhely is volt. Vásárait egy 1480-ban kelt oklevél említi; földesura a Szent Lőrincz tiszteletére szentelt premontrei prépostság volt. – Madaras. Egy 1439-ben kelt oklevél oppidumnak nevezi; ekkor Ozorai Pipo birtoka volt. 1466-ban szintén oppidumnak (városnak) mondják. Az 1520. évi adólajstrom szerint Csongrád vármegyéhez tartozott. – Szabadka. Első adatunk e helységről Bodrog vármegyének 1391-ben kelt oklevelében van. Egy 1428-ban kelt oklevél, alkalmasint tévesen, oppidumnak nevezi (Zsélyi levéltár). Városi joga ekkor még nem volt, de mint az 1429-ben kelt oklevélből látjuk, királyi szabad helység volt, melynek lakosai hospites et incolae regales de Zabatka, 1429 szeptember 5-én Madarason Hédervári Lőrincz főlovászmester és a jászkúnok bírája előtt a vastoroki jobbágyokkal egyezségre lépnek és az egymás ellen elkövetett hatalmaskodásokat kölcsönösen megbocsátják egymásnak. Ekkor a helységet Káthai Mihály, a kúnok ispánja kezén találjuk. A helység lakosai tettek is lépéseket a városi kiváltságok elnyerésére, de úgy látszik, siker nélkül. Szemléni Gábor deák, Zsigmond király jegyzője, gyártott nekik egy hamis kiváltságlevelet, melyet az ország rendei 1448-ban érvénytelennek nyilvánítottak és szerzőjét máglyahalállal büntették. Szabadka 1439-ig királyi birtok volt. Albert király azonban 1439 május 29-én Szabadkát, Madarast, Tavankútat és Halast Hunyadi Jánosnak adta zálogba. Mátyás király 1464 szeptember 7-én Szabadkát Pongrácz János erdélyi vajdának adta jutalmúl, hadi érdemeiért. Ekkor már városi kiváltságokkal bírt. 1501 deczember 8-án Szabadka, az oppelni herczegségért cserébe, Corvin János birtokába jutott. Corvin János 1504-ben Szabadkát Török Imrének, valamint Miklós és Bálint gyermekeinek, továbbá Török Imre nővéreinek adta. György 86brandenburgi őrgróf nőül vevén Corvin János özvegyét, Török Imrét Szabadka birtokában háborgatni kezdte. De Török Imre 1519-ben új adománylevelet eszközölvén ki Szabadkára és Futakra, a város – egész a török hódoltságig – megmaradt az Enyingi Török család birtokában. – Szeremlyén, (ma Szeremle, Pest vármegyében, a Duna mentén), 1407-ben már vásárjoggal bírt. 1466-ban oppidumnak mondják. – Tavankút. 1439-ben oppidumnak, városnak írják, 1439–1499ben Bodrog, 1520-ban Csongrád vármegyéhez tartozott. – Újfalu, a mai Zombor, Apatin és Szond között keresendő, hol Bács, hol Bodroghoz, de inkább Bácshoz tartozott, s Bácsújfalunak is nevezték. 1382-től kezdve az óbudai apáczáké. Hetivásáros és vámszedő-hely is volt. Hetivásárjairól 1498-ban is van említés, midőn Czobor Imre és Márton pert indítanak az óbudai apáczák ellen, mert jobbágyaikat az újfalui vásáron elfogták. – Szent-György, a mai Zombortól délre feküdt, Bács és Bodrog vármegyék határán. 1450-ben a Maróthiak birtoka, 1477-ben oppidumnak nevezik, később a szentgyörgyi és a bazini grófoké lett, a kik 1486-ban a kalocsai káptalannal pereskednek miatta. 1517-ben a kalocsai káptalané, de ekkorra már elveszítette városi jellegét. (Csánki Dezső: i. m. II. 190–191. Zichy Okmt. V. 506. Iványi István: Szabadka tört. I. 40. Zsilinszky Mihály: Csongrád várm. tört. I. 88. Századok 1881. 582–83.)
