Építészet.
Építészet.
Az építészet a XIII. század második felétől kezdve, vagyis a tatárjárás utáni időben nagy fejlődésnek indúlt a vármegye területén. Ekkor kezdtek épülni a várak, szentegyházak, nemesi kúriák és monostorok, melyeket a török hódoltság megsemmisített ugyan, de a régi építészeti emlékek egy-egy töredéke az ásatások alkalmával felszínre kerül, és ezek bizonyítják, hogy a vármegye hatalmas építészeti alkotásokban nem szűkölködött.
A XIII. századbeli egyházi építészet egyedüli emléke a bácsi Ferenczrendűek temploma, mely az ú. n. átmeneti ízlésben épült. (Archeologiai értes. 1870. 88.) A kalocsai érsek bácsi székhelye a török világban szenvedett pusztítás ellenére is megőrizte hajdani fényének maradványait. A várpalota tornyának egyik ablaka az ország czímerével van ékesítve és a tiszta renaissance-ízlés jellegét tünteti fel. A kápolna, vagy a díszterem (lovagterem) mennyezetét ékesítő rozetta és a faldíszeknek szolgáló maradványok, melyek a XIX. század 70-es éveiben foganatosított ásatások alkalmával kerültek napfényre, a renaissance építési stílnek oly tökéletes művészi kivitelű alkotásai, a milyeneket csak Olaszországban találhatunk. A bácsi vár romjai között végzett ásatás alkalmával Tomori Pál érsek czímerének töredéke is napfényre került. E vörös márványból készült domború mű élénk tanúsága a nagynevű főpap műízlésének, a ki bár csak rövid ideig viselte a főpapi méltóságot és ezalatt is szüntelen a törökök elleni harczczal volt elfoglalva, mégis talált időt és eszközöket, hogy érseki székhelyet helyreállítsa és a művészeteket felkarolja. (Millenn. Tört. IV. 594.)
