A szultán visszavonulása.
A szultán visszavonulása.
A mohácsi csata után (1526. augusztus 29) Szulejmán elébb Budára tartott; de mert ekkor még nem szándékozott Magyarországot birtokába venni, szeptember 20-án seregeit átszállítván a balpartra, Pestet felgyújtotta és megkezdette a visszavonulást. Miután a királyi palota műkincseit hajókra rakatta, seregét két részre osztotta, hogy a Duna–Tisza közén más-más útirányban átvonulva, Péterváradnál ismét találkozzanak. Míg a török had egyik része a szultán vezérlete alatt a Duna balpartja mellett haladt lefelé, addig a másik rész a szultán meghitt barátja, Ibrahim nagyvezér alatt, a Tisza felé vette útját. Ibrahim nagyvezér hada szeptember 27-én Kecskemétet, másnap Félegyházát, 29-én Szert kirabolván és felgyújtván, még aznap Szeged alá érkezett, hol még 30-án is rabolt és pusztított. Szegedről egy martalócz-csapat Szabadkát vette ostrom alá, melyet 92az odamenekült nemesség és a környékbeli nép a hevenyészett sánczok mögül vitézül megvédelmezett.
Ibrahim, a kit a török martalócz-csapatok állandóan tudósítottak Szulejmán seregének mozdulatairól, Szegednél értesült, hogy a szultán már Bács vára alá érkezett; csakhamar felkerekedett tehát s a Tisza jobbpartján Titel felé vonult. Útközben feldulta Kanizsát, Zentát (Szinta-Rév), hol a ferenczrendű monostor is áldozatul esett, és Peszért (Ada tájékán), az egykori Brankovics birtokot, továbbá Perleket, Ó-Becsét és Titelt. Ennek vára bőven el volt ugyan látva hadi és élelmiszerekkel, de az őrség a török had közeledtére eszeveszetten elmenekült és a várat üresen hagyta, melyet Ibrahim serege október 2-án kardcsapás nélkül elfoglalt. Titel elfoglalása magát Szulejmánt is meglepte, mert a török hadvezérek, jól ismervén a vár erősségét, hosszabb ostromra voltak elkészülve. Az egykorú török történetírók különösen kiemelik a vár előnyös, védett fekvését. Ferdi, egykorú török történetíró szerint, a vár falai kemény kőhöz, bástyái pedig vasszerkezethez voltak hasonlók.
Miután Ibrahim Titelt őrséggel megrakta, rövid pihenőt tartott; másnap már felkerekedett és Pétervárad felé vette útját. Serege október 3-án este felé érkezett meg a mai Péterváraddal szembon fekvő Újvidék területére, az egykori Vásáros-Váradra, hol tábort ütött. Itt várta be Szulejmán szultánnak seregét, mely Bács felől közelgett.
A merre a török had elvonúlt, a megrémült nép mindenfelé elmenekült a félelmetes ellenség elől. Maguk az egykorú török történetírók is megjegyzik, hogy a sereg útja néptelen vidéken, üresen hagyott falvakon és pusztákon vitt keresztül. Szabadkát leszámítva, sehol sem találtak ellentállásra, csupán Titelnél, talán inkább Földvárnál, a hol egy nádas tó mellett elterülő szép mezőségen a török had szintén megállapodott. Itt DeliRadics (Radity) néhány vakmerő ráczczal több ízben megtámadta a törököket s a portyázók közül mintegy 300–400-at elfogott.
A Péterváraddal szemben fekvő vidék ekkor már teljesen el volt néptelenedve, mivel a lakosság, – a mint már említettük – már a péterváradi vár elestének hírére (1526 július 28.) elmenekült innen. Így a roppant török had élelmezése tömérdek nehézséggel járt, a mi jelentékenyen siettette a török seregnek a Dunán való átkelését. Ez a szultán megérkezése után csakhamar meg is kezdődött. Szulejmán hada, miután Baját feldúlta, hol a ferenczrendüek monostora is áldozatul esett a török martalóczoknak, Bodrogmonostora felé vette útját, melyet szintén elpusztított. Innen a szultán Bács alá vezette seregét, mely a középkorban a vármegye egyik legnépesebb városa s legjelentékenyebb helysége volt. Lakosai már a mohácsi hadjáratot megelőzőleg is szembeszállottak a törökökkel, a kik közül egy martalóczcsapat Pétervárad eleste után Bácsra ment „nyelvet fogni”. Bár Bács városának lakosai – mint az egykorú török történetírók is kiemelik, – kemény ellentállást fejtettek ki, a várost a törökök mégis bevették. Ekkor a lakosok egy része a ferenczrendüek templomába menekült, mely Dselarade török történetíró leírása szerint, akkora volt, mint egy vár. A templomba menekülők puskákkal és elégséges lőszerrel lévén ellátva, hosszabb ideig védték magukat, de a török had ágyúi rommá lőtték a templomot, melynek védői mind egy szálig a romok között lelték halálukat. A török had a városban nagyszámú foglyot szedett össze és gazdag zsákmányra tett szert. A város környékén talált nagymennyiségű juhok közül 50.000 darabot a pasa, 20.000-et pedig Iszkender Cselebi török defterdár (adószedő) számára hajtottak el.
Szulejmán Bács városának füstölgő romjai alól elvonulván, csakhamar új, nem várt ellentállásra talált. A Bács és Futak közötti mocsarakban, Plávna közelében, hevenyészett táborban ugyanis tömérdek ember keresett menedéket. E tábort Szulejmán csak véres harczok és számos emberének halála árán tudta bevenni (október 6-án), mert a magyarság végső kétségbeesésében a legvitézebb elszántsággal védte magát. A szultán a nem remélt ellentálláson felbőszülve, a táborban lévő népet mind felkonczoltatta, és tovább vonult Vásáros-Várad felé, hova október 8-án érkezett. Itt már várta Ibrahim nagyvezér. Szulejmán két napig tartózkodott Ibrahim táborában, s miután időközben a híd elkészült, október 9-én serege megkezdte az átkelést a Dunán. Másnap a szultán is bevonult Péterváradra, a várat kitataroztatta, abba nagyobb számú őrséget helyezett el s 11-én tovább folytatta útját Szlankamén felé. Ibrahim nagyvezér még nehány napon át Péterváradon maradt, hol divánt tartott, és miután a Palánka átellenében 93fekvő Illokon (Újlak) őrséget helyezett el, seregét Belgrád felé indította. Ezzel tehát a török haderő kivonult a vármegye területéről.
