A vasvári békekötés idején.
A vasvári békekötés idején.
Az 1664. évi vasvári békekötés után, a fizetetlen, a zsold nélkül maradt, végbeli őrség mindegyre gyakrabban bebarangolta a bácskai hódoltságot, sőt a Dunán átkelve, egész Bulgáriáig kalandozott. Ezt annál könnyebben tehette, mert a törököktől megszállott várakat és városokat kikerülve, a keresztényektől lakott falvakon vonúltak át és miután a keresztényeknek fegyvert viselniök nem volt szabad, a végbeli csapatok akadály nélkül vonulhattak át a falvaikon. A török kormány a maga váraiból nem tudott a keresztény lakosság személyes és vagyonbiztonságára őrködni. Semmi sem jellemzi jobban az akkori közbiztonsági viszonyokat, mint a szultánnak egy rendelete, mely meghagyja, hogy a Bács-Bodrog vármegye határszéléhez közelfekvő Halas város, a tizedet, az iszpendzsét, a város esküdt-biráival szolgáltassa be az emineknek, mivel a város oly veszélyes helyen fekszik, hogy az adószedőknek és a szubasáknak istenkísértés lenne oda kijárni.
Mint már említettük, a vármegye területén lakó népek, a török hódoltság alatt inkább a marhatenyésztéssel foglalkoztak. Az 1663. év után, a Pest vármegyéhez közel eső vidéken, a török földesúr a jobbágyságot a földmívelésre szorította; velük szántatott, vettetett, szőlőt míveltetett és tőlük szekereket és előfogatokat követelt. E rendkívül terhes szolgáltatás következtében számos helység pusztúlt el, sok helység lakosai pedig megszöktek és többé sohasem tértek vissza. Még a XVII. század első felében is gyakran megtörtént, hogy egy-egy 117helység lakosai hadátvonulások vagy nagyobb portyázások elől, barmaikkal együtt felkerekedtek s bátorságosabb vidékre vonultak, de mikor azután a veszély elmúlt, ismét visszatértek elhagyott falujokba. (Salamon Ferencz i. m.)
Attól az időtől kezdve, midőn a török, hogy II. Rákóczi Györgyöt lengyelországi kalandjáért megfenyítse, Erdély ellen hadat küldött (1658), egészen a vasvári békéig (1664 augusztus 10.), Bács-Bodrog vármegyén szünet nélkül török hadak vonúltak át. Az 1658. év nyarán a nagyvezér vonult át hadával a vármegyén és ekkor Temesvárt tűzte ki hadműveletei középpontjáúl, a hol tábort ütött. 1659-ben Szejdi Ahmed budai basa hadai érintették, Erdélybe menet, a vármegye területét. Midőn az 1663. évi hadjárat alatt a török hadakat Temesvár, Eszék és Belgrád között összegyűjtötték, a vármegye területén ujra, szinte szakadatlanúl vonultak át török seregek, a melyek mindenfelé rengeteg károkat okoztak.
Az 1663. évi hadjárat alatt Apafi Mihály erdélyi fejedelem is átvonult a vármegyén, midőn őt a nagyvezér az érsekújvári táborba rendelte. A fejedelem nagy kiséretével szeptember 20-án indúlt el Radnótról, onnan Lippán (október 1) és Aradon át Szanádra jött, majd Szanádon alúl, Zentával szemben, átkelvén a Tiszán, október 7-én Zentára érkezett, a hol meghálván, másnap, október 8-án folytatta útját Halas felé; útközben, okt. 8-án Fejeredicsen, 9-én pedig Mélykúton tartott állomást. Halasról, hová október 10-én érkezett, Pesten át Érsekújvárra ment, hol a nagyvezér kitüntető szivességgel fogadta; azonban Apafi a nagyvezér kívánságára kibocsátott kiáltványával, melyben a magyarokat a Habsburg-háztól való elszakadásra igyekezett rábírni, semmi hatást sem ért el. Visszatérő útjában, november 18-án ismét Halason találjuk, honnan Szegeden át, tért vissza Erdélybe, (Tóth Ernő: I. és II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem naplója.) A vasvári békekötéssel ugyan közel két évtizeden át szüneteltek a hadátvonulások a hódoltság területén, de azért a szegény nép sok veszedelemnek volt kitéve, mind a portyázó végbeliek, mind a török martalóczok részéről.
Az akkori viszonyokat híven tükrözi vissza a kecskeméti városi jegyzőkönyvben, 1679 márczius 8-án bejegyzett következő versezet:
Szabadka-Szegedi nagy fekete dandár,
Jöve nagy seregvel, mint egy falka madár,
Mind az egyes fákat kipusztítják immár,
Nyolczvan fortály árpát elvisznek higyed bár.
Hej ha láttad volna, szinte estve felé
Az favágatóra miként jönnek elé,
Vágják, törik az fát mindenik emelé,
Tíz szekér kár fáját az bíráknak tevé.
Jankói (azaz jankováczi) és Paksi Pajazit ágával,
Jönnek nagy csoporttal három nagy zászlóval
Jól megrakodának zabbal és árpával,
De jól nem lakának az város borával.
(Hornyik: Kecskemét tört. II. 501.)
Jöve nagy seregvel, mint egy falka madár,
Mind az egyes fákat kipusztítják immár,
Nyolczvan fortály árpát elvisznek higyed bár.
Hej ha láttad volna, szinte estve felé
Az favágatóra miként jönnek elé,
Vágják, törik az fát mindenik emelé,
Tíz szekér kár fáját az bíráknak tevé.
Jankói (azaz jankováczi) és Paksi Pajazit ágával,
Jönnek nagy csoporttal három nagy zászlóval
Jól megrakodának zabbal és árpával,
De jól nem lakának az város borával.
(Hornyik: Kecskemét tört. II. 501.)
